(Csodaidők 1.)
Kicsit szkeptikus voltam amikor először
olvastam ezt a könyvet. HP fanfiction író meg teológus… mi jöhet ki ebből? Akkor még Etát sem ismertem személyesen. De belevágtam, mert nagy volt a
környezeti “nyomás” a barátaim és a lányom részéről, hogy de de, csak olvassam. És
olvastam. És olvastam és olvastam… mert megvett a történet de nem csak hogy a
történet, hanem a stílus a teljesség a lendület a fejlődés meg az a csalafinta
mód, ahogy nem hagyja abbahagyni magát a könyv.
Engem lepett meg a legjobban, amikor belecsöppentem egy olyan klassz kis családregénybe, ami a jövőben játszódik és bele van helyezve egy ma is ismerős társadalmi
környezetbe, örökérvényű konfliktusba. Nagyon jól kidolgozott
jellemábrázolások, egészen apró érzelmi , lelki szintig. Szerethető, utálható
karakterek. Számomra érdekes történet, mert bár az időbelisége a jövőjé, de az
átélhetősége mai . Társadalmi, egyéni emberi problémái megélhetőek,
jelentőségük (sajnos) időtlen. Szépek a jövőbe átültetett párhuzamok.
Rafináltan megírt könyv.
És akkor a szkepticizmusomról: olyan profin van megírva, hogy sci-fiség
ide, teológia oda ez úgy jó ahogy van.
Bár örök vitatéma olvasó emberek között, hogy mennyire jó megismerni a
szerzőt és mennyiben változtatja meg a könyvéhez való olvasói viszonyulást, de
én azok táborát erősítem, aki azt vallja ez nem befolyásol. Viszont Itt
annyiban igen, hogy helyretett bennem elég sok téves rögzültséget Eta a
teológusokkal kapcsolatban. Egyrészt remek ember, másrészt pont annyira lökött,
mint amennyire én azt szeretem.
Ja és a könyv olvasás után határozottam kijelenthetem, hogy kegyetlen egy nőszemély:)
Most újra olvasom az egész sorozatot, mert megérett rá. Hiába tudom mi lesz 4 részen keresztül, hiába tudom mi a vége(amiért fanyalogtam is eleget Etának, de nem volt hajlandó húzni rajta), de majd ha odaérek befejezem az utolsó fejezet előtt.
Ja, és azt akkor nem is mondtam neki, hogy tök jó mondatai vannak. Pedig de.
Most újra olvasom az egész sorozatot, mert megérett rá. Hiába tudom mi lesz 4 részen keresztül, hiába tudom mi a vége(amiért fanyalogtam is eleget Etának, de nem volt hajlandó húzni rajta), de majd ha odaérek befejezem az utolsó fejezet előtt.
Ja, és azt akkor nem is mondtam neki, hogy tök jó mondatai vannak. Pedig de.
"Aki a múltat tagadja, az életet tagadja, s aki a múltat átírja, a jövőt lopja meg."
"Döntéseink mutatják meg, kik vagyunk. Amennyiben ez a mutató csalóka lenne, döntéseinkhez való viszonyunk árulkodik rólunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése