Jussi Adler-Olsen: Hajtóvadászat

 (Q-ügyosztály 5)

Jó messziről indul a szál és jó sokára ér össze, de legalább közte van idő újabb szereplőmúlt kitöltögetésre, mert persze, hogy érdekel mi van Morkkel meg Assaddal és persze Rose-al. Főleg, hogy Morkről kiderül, hogy vannak érzelmei is és ezek látványosan utat is törnek.

De a krimiszál is jó, ahogy egy maffiaszerű családi banda zárt közösségében elindul a belső konfliktus egy kissrác kiugrási kísérletével, mert jobban szeretne tanulni mint az utcán lopkodni.

És Persze Carlék megint beletenyerelnek egy régi ügybe ami érint korrupciót, gyilkosságot és itt ér össze a két szál, mert az egyik hullát éppen a családja bosszúja elől menekülő Marco találja meg és ez pont belevág a Q ügyosztály aktuális ügyébe.

És előkerül egy új kolléga is , aki nem lopja be magát senki szívébe. Sem az osztály tagjainak sem az olvasónak nem lesz a szíve csücske. 

 Ezt a részt nem élveztem annyira, mint a többit, bár ha azt vesszük ez már az 5. Ez valahol nem is annyira meglepő,  mert nem lehet öt könyvből mind az öt csillagosötös,főleg, hogy az előző (64-es) igen erős volt,  de ez az apró hullámvölgy nem veszi el a kedvem , már be is szereztem a következő részt.

Assad meg most is hozza a cuki formát a nyelvi értetlenkedésével:

"Igen, vagy van valami a füle mögött. Assad a homlokát ráncolta. – Mi van a füle mögött, Carl? Semmi más nem volt nála, csak a hirdetés és a nyaklánc. Magad is láttad. Carl felsóhajtott. – Ez egy szófordulat, Assad. Felejtsd el. Úgy értettem, hogy talán belekeveredett valami csúnya dologba."