Friedrich Nietzsche: Friedrich Nietzsche versei

Sokáig ízlelgettem, nem volt az ínyemre való, rágicsáltam, beszívtam, kifújtam. Nem okozott sem légszomjat sem lázat vagy hideglelést.Többnyire kopogósan, recsegősen szóltak a szavak. fölülvezéreltnek éreztem a legtöbbet, nem engedett magához csak futottam utána ha egyáltalán ingert éreztem a kergetőzéshez. De akadt egy-egy, ami bennakadt az összeszorított fogaim között. Bár mivel versről van szó, nem tudom mennyi ebből a fordítók érdeme.

WAGNER RICHARDNAK
AN RICHARD WAGNER

Kinek minden szabály: teher,
szellem, békétlen, szertelen,
ki folyton győz, és mégis rab marad,
kit mindjobban utálnak, bántanak,
s ki balzsamból is mérget nyeldesel –
jaj! hogy te is kereszten végzed el,
te is! Te is! – hisz túlélted magad!

Nézem soká e színpadot,
fölötte börtön- s barlang-szag, ború lebeg,
olykor szent-szajha-illat, dús tömjén-fellegek,
megborzadok:
bolond-sipkám röpül, táncra perdít a kedv!
Szabad vagyok – - –
(Ford. Csorba Győző)

RÉSZVÉTE KEMÉNY 
SEIN MITLEID IST HART 
Részvéte kemény, 
gyöngéd szoritása szétnyom: 
ne adjatok kezet óriásnak! 

(Ford: Lator László)