Beszédtöredékeink

Mindenféle felesleges dolog megbeszélése közben - nem tudom honnan ugrott be, tán a monológ jellegű szóáradat miatt - egyszer csak eszembe jutott, ahogy egy kocsmázáskor néhány romantikussá áztató ital után egy szerepléstől nem idegenkedő barátom értő interpretálásában megelevenedett a rostandi udvarlás és a jelenben belekérdeztem a megállíthatatlanul hömpölygő telefonos szóáradatba, hogy : 

- És mondd, Te hallottad már Cyrano Roxane-hoz szóló monológját némi füstös borízzel kevert orgánumban, hangulatos holdfénynél egy kocsmai félemelet lépcsőkorlátja mellet?  Mert ha nem, akkor ez feltétlenül pótolandó élmény.

Persze Ő, aki kevésbé fogékony a lappangó lírai oldalam hirtelen és valljuk be oda nem illő helyzetekben való kikandikálására, a ránk telepedni ígérkező elmélyülésnek gondolt csöndhangulatot, némi hatásszünet után ily módon látta jónak megtörni:

- Oké, hogy szép bevezető, de ki a fuck, az a Márszi Ráno. Valami "zsé" kategóriás sorozat színész?!?

Na ezen a ponton láttuk elkövetkezettnek az időt, hogy befejezzük a beszélgetést.