BUÉK

konvenciók közé szorított ösztön

A nőnek persze nincs egy rongya sem, amit felvehetne. Aztán végül ezernyi ruhadarab hever mindenfelé, eklektikus spontaneitással szerteszórva.  Ezek nem állták ki a hétpróbát.  A cipő szorít, de csak ez megy az öltözethez.

A pasi ügyetlenkedik a nyakkendővel, végül a problémát megoldva úgy dönt, hogy nem kell oda így kiöltözni. Azért a térdén még egyszer megpróbálja, hátha...  Még ül egy félórát harci díszben és az ing háta össze is gyűrődik  kicsit az egyre türelmetlenebbé váló fészkelődéstől.  Már késésben vannak.  Megjelenik a nő és persze sürgeti, hogy ne ücsörögjön.

Beülnek a kocsiba, a nőnek  azonnal felszalad a harisnyája a pasi felcsapja a sarat az élére vasalt nadrágra térdhajlatig.  Előszőr egymást okolják, hogy bezzeg... Idő már nincs visszamenni. Legyintenek.

Néma csend az úton. Fejekbe gondolatok kergetik egymást, hogy mi is volt a múltkor. Megérkeznek.

A nagy üvegportálon keresztül  látják, hogy a többiek már ott vannak.  A nők gondosan ügyelve, hogy ne olyan legyen rajtuk, amit már ez a társaság láthatott, a pasik mind nyakkendő nélkül (kivéve a hülyénkopaszódót, de ő nem ér, mert hátul kapcsosat  visel )

Kis örömkoccintás,  kis bájcsevej, majd a nők mintegy láthatatlan karmester intésére egyöntetűen elvonulnak egy tükrös helyiségbe újrarajzolni az arcukat.

A pasik erre szétterülnek a széken, és átváltanak macsóba.  A lekerült  zakók, hanyagul a széktámlára  dobva,  egyik ujjukkal megtámaszkodva a padlón. Namégegyviszki és a feszes hangnem is lazul.

Előtipegnek a lányok, és a közösségi smink-pisi kombó után, egységes szárnyascsapatként csicseregnek és feleszegetik a szemérmesen a tányérjukra szedegetett morzsákat.

Kavargó cigifüst, fokozódó hangzavar, üres poharak.  Aztán elhangzik az utolsó erőtlen vicc is, ami jelzi, hogy ennyi volt ebben az estében.  

Búcsúzkodás, igéretek, fogadkozások, bár  mindenki szilárdan tudja , nem lesz legközelebb ... Fellélegzés.

Otthon minden konvencionális kellék ledobva, még egy ital a köldökig kigombolt ingben és az addig szemkopogóssá álszenteskedett  nő , csak úgy az üvegtálból , kézzel tömi magába a tegnapról maradt majonézeskrumplit.

ilyet persze soha senkinek

 na buék.