2015. május 7.

Viktor Pelevin: A Sárga Nyíl


Korai ujjgyakorlata ez Pelevinnek, ami annyira megtetszett, hogy innentől  lettem pelevinista.
Ha van értelme az irodalmi címkéknek (szerintem nincs) akkor itt megül a megkreált posztmodern jelző, bár éppen Pelevin tiltakozik ez ellen.
A kötet két novellája a A Sárga Nyíl és a Remete és Hatujjú megvett kilóra. A másik kettő Hírek Nepálból és a Buldózeristák napja sem volt rossz, de azok inkább nekem olyan kitöltő részek voltak.
 Már a címadó írástól megfeküdtem.  Jól beledöntött abba a pelevini metaforikus  világba, amiből aztán ki se szálltam azóta.  A semmibe tartó kiszállástalanság  és a lét nagy kérdéseinek a hiábavalóságát úgy tudja abszurdizálni, hogy szinte odavágyik az olvasó a képzeletvilágába, hogy részese lehessen a lehetetlen feladatnak, miszerint megússza a megúszhatatlant, megmagyarázza a megmagyarázhatatlant mindezt úgy, hogy pontosan tudja, hogy abszurd feladatra vállalkozik, mert egy metaforából nem lehet kiszállni egy allegóriát nem lehet realizálni.
A tér és az idő fiktivitását megbontják a realisztikus filozófiai talányok, (már amennyiben van értelme egy ilyen jelzős-szerkezetnek a filozófia tekintetében)
Az elbeszélés szerkezete, a visszaszámlálós részszámozás is ezt az időparadoxont erősíti, hogy a történet semmibehaladása közben a visszaszámlálás által áll meg az idő, ami az előrehaladástól lesz végzetesen véges, ezáltal időtlenné váló …
A másik tetszetős írás a Remete és Hatujjú is egy szabadulós gondolatfonálra épülő filozófiai játék, bár az adott probléma  feloldása nem megoldatlan, de ami a megoldásig vezet, az erős kilátástalanság kibontása majd a szabadulás fénye mégiscsak kőkemény alámerülést majd életbekapálózást igényel a valóságfelszín realitáskapaszkadói felé.
Ami  különösen tetszett az a szövegekben való oda vissza sétálgatás, ami egyfelől olvasói figyelemjátékot de írói önintertextuális kalandozást is lehetővé tesz.
Ez a nyúlfarknyi kis kötetet pelevini belépőként ajánlom azoknak akik nem félnek a filozofikusan vizuális gondolatpörgettyűbe való metaforaköveken szökdécselő irodalmimenetektől.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése