Az a rész, ahol
szótárilag jellemzi az apját, na azon elgondolkodtam, ki tudná (merné) így a
szerettét minősíteni , hogy azok mögött a becsmérlő, felmentő, dicsérő,
újra elítélő szavak mögött a megfelelő szinonima és annak a leleplezés előtti,
önmaga számára érzelmi, értelmi töltést hordozó jelentése is pontos legyen,
azok mögé valós tartalmat is tegyen. Olyan nyelvi bravúr némelyik elkalandozó ,
kiszóló(önmagának és az apaképének beszóló) káromló rész, amit csak az mer
megengedni magának, aki annyira kitárulkozni képes, mint ebben a könyvében(is)
Esterházy.
A HC nélkül is remek, de azzal együtt látszik csak igazán, hogy ez
egy bitangnehéz írói(fiúi) teljesítmény. Őszinte, burkolt,
elfogult,elfogulatlan, reális, álomszerű, elvonatkoztatott, földhözragadt, de
minden vonatkozásban brutális, mikor melyik hangulatba, haragszintre, ítélkező
vagy feloldást kereső, minden érzelmiállapotot a végletekig kiaknázó állapotot
megélő, de mindenképpen hiteles, hiteles, hiteles.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése