José Saramago: Tetőablak

Jó pestiesen szólva ez Saramago gangregénye. Ahol is beleshet az olvasó  egy liszaboni bérház csukott vagy éppen nyitva hagyott ablakain.

Nem feltétlenül jó élmény leskelődni, mert bár Saramago írja a kukkolóshow forgatókönyvét, mégiscsak kínos tud lenni a mások életébe való ilyesfajta leskelődés. Nem azért, mert amit ott lát az ember, azt ne látná esetleg maga körül is és irodalmilag ez a műfaj nem azonos a manapság felkapott médiamajomkodással, de ebben a környezetben ez a fajta látvány nem lesz hétköznapiasan természetes, főleg az 50-es évek cenzúranehéz hangulata miatt.

Persze melyik jó gang-, vagy családregény ne lenne ilyen leskelődős. És itt a jóra tenném a hangsúlyt, mert, azért itt nem Saramago legjobb regényét vehetjük a kezünkbe. Nem a téma miatt, hisz azzal semmi baj nincs, mert jól megfogta annak a lehetőségét, hogy hogyan lehet a legjobban egy térbe tömörítve párhuzamba állítani és szembeállítva bemutatni a különböző hétköznapi emberi életeket, jellemeket . Nagyon jó karakterek vannak benne és a ház lakói és vendégei lefedik a rabságot teremtő és abból kitörni vágyó házasságot, a gyűlölködő házasságban való mindennapi kínzó szembesüléssel való együttélést de a szeretetteli férj feleség kapcsolatot is. Megleshető olyan lakó, akinek fizetnek azért, hogy szeretés illúzióját keltse, egynemű testvérpár, akik az egymás iránti családi érzelmi kapcsolataikon túli titkos szexuális vágyuk szégyenében vergődnek, és akad olyan is, akik betoppannak majd továbbállnak úgy, hogy valamimódon változást hoznak a velük kapcsolatban álló lakók életében, de inkább csak olyan intermezzoszerűen mint ahogy a kitartott nő függő kapcsolatát valamiféle maradék büszkeség miatt elereszti , ahogy egy a fiatal lány erkölcsi szilárdsága meginog, vagy a szeretetben élő családhoz betoppanó lakó elindít egy életelméleti filozófiai eszmefuttatást az erre hajlamos idősödő férjben. Ez a vonal a könyv második felére eléggé megterhelő is lesz, mert átcsap némi túlzottan didaktikus sőt patetikus hangnembe. Kár érte.

Talán hiányzik ebből a könyvből nekem az a saramagoi stílus, ami egyéb könyveit szerethetővé tette. Ezen a könyvén még kicsit ott van a kezdő író kezenyoma, ami nem azt jelenti, hogy nem olvasható vagy nem érdekes és szerethető a könyv, igaz az eleje kissé nehezen indul a túlmagyarázások miatt a vége meg túlírttá lesz kicsit, de nem is ez, mert saramago kezdő íróként is jó író volt, csak tőle már többet várok, azt az élményt, amikor meglep, megforgat, visszafordít és újrainstallál egy egy bekezdésével, mondatával. A formabontó Saramago hiányzik nekem ebből a könyvből, de ennek az lehet az oka, hogy ezt az eddig az írás idei kor kiadói elbírálása végett kényszerből majd írói szándékból fiókban maradt könyvét csak később találta meg a könyvpiac.