Csoóri Sándor: Csöndes tériszony

Egy ideje kóstolgatom Csoóri Sándor verseit. Valahogy nem találja meg bennem a hangját. Hiába tárogatom a fülemet rá, nem rezdül bele a dobhártya. Süket vagyok Csoóri szavára. Pedig nagy erővel szól. De én már ezekben a hangokban a csöndet szeretném hallani. (persze egy költő ne agyonhallgasson, hangot hallasson. azt is teszi. de most nem nekem.) 
Viszont ez a kötet egy hangyaboly, úgyhogy mégiscsak van közös nevezőnk.(lásd idézetekben a kiragadott részletek) 
A Huszadik századi pillanat c. vers viszont nagyon tetszik.

Huszadik századi pillanat

Már a verseket is csak átfutom,
mint szilánkos , napi híreket.
Megállít bennünket még egy egy fölgyújtott város
utcaképe:shakespeare-i lángok a lányszobákban
s korom a kilincseken.

De villámgyorsan a korom is elenyészik,
mint az idő vagy mint a figyelem.
Hirtelen kiüresedem magam is,
akár a bombarisaztásos színpad,
s keresni kezdek valakit:
tétova tanút sz ürességben.

Azt se bánnám, ha csak egy hangya jönne:
Noé kis adjutánsa, hátán az út porával.
Titokban azt hihetném: hát túl vagyunk megint
valami szörnyű próbán
s megint lehet majd valamire emlékezni.

----------------------------------------------------------

és a kiragadott hangyásságok:)

Ki akar itt még?
[…]
Én se keresek királyt, hacsak a hangyák közt nem,
vagy a szorgalmas halottak táborában…
[…]
28.o
——————————————
Haláltánc-kísérlet
Levél Görömbei Andrásnak

[…]
Hangyák másznak a zászlórúdra,
harsog nekik a zenekar:hajrá! hajrá! világcsúcs! éljen!
aki lemarad belehal.
[…]
29.o.
—————————————————
Gondoltad-e?

Gondoltad-e, hogy egyszer idejutsz
e félreeső, kopár kertbe,
hol apró rejtelmek helyett
hangyák futkosnak össze vissza?
[…]
53.o.
——————————————–
Séta Párizsban

Tolong, tolong a nép az utcán,
tolong a napfény.
Párizs, olyan vagy nekem,
mint ragyogó lábszárcsont a Szaharában,
melyet elleptek épp a hangyák.

[…]
71.o.