Dorit Rabinjan: Lakodalmaink

Nagyon szép könyv. A szavai, a mondatai, a bemutatott tradicionalitás szépséges, de sokszor súlyos ráható ereje, a gyökerekben rejlő sors varázsa és az az elleni megadóan tehetetlen sodródás…. 
az élet olyan szép is lehetne … de nem, mert az életet nem az álmok könnyűrózsaszínével írják…. 
van úgy … amikor a boldogságot beárnyékolja a belopakodó keserűség… nyomot hagy minden pillanaton, hagyják, hogy átvegye a szabad lelkük , vágyaik, álmaik fölött is a hatalmat, rátelepszik a múltra, a jelenre és még beárnyékolja a jövőt is…. amikor az anya kényszeresen cipeli mindenki keresztjét….amikor az álmokba szabadulni vágyók a köldökzsinórt lerázandó rabláncnak érzik….amikor az életízű családba bekúszik a csend, az agyonhallgatás ….amikor nem lelik azt a pillanatot, ahol félresiklottak a dolgok... amikor már mindenki elhiszi, hogy ez már mindig így lesz….akkor az , akitől a legkevésbé várná az olvasó, megváltja mindannyiukat… visszahozza a reményt… legalábbis remélem.