2015. február 5.

Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Nem mondom, hogy nem volt benne meg az a tipikus rucsok, mert persze pont annyi volt, mint amit egy PKD- könyvtől elvár az ember, de olyan kettős rucsok lett. És nem a skizofrénrucsok miatt éreztem ezt, mert hát a történet az nem csak úgy rucsok, hanem hol tetszett, hol hiányzott belőle a rucsok. Persze ez a keletkezése korában elég rucsoknak számított és még most is meg van benne az a rucsok, amitől aktuális, mint egy rucsok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése