2015. február 19.

Ian Banks: A darázsgyár

Apa kimetszett beteges agylebenye vagyok.

Végy egy lepukkant egyszervolt hippi apát a gyerekkreálmányaival bezárva egy elszigetelt helyen. Adj hozzájuk brutalitásba és eszetlen ideológiákba forduló életelégedetlenséget, némi identitászavart, szadizmust és hagyd, hogy szálljanak mint egy szelepjénél eresztő,  irányvesztett léggömb.

Banks korai agymenése ez, ami inkább egy történet nélküli veszettvilágot mutató jellemhalmozás, úgy, hogy minden része borzalommal teli és pszichohorrorisztikusan megkomponált emberőrültség. Viszont a történet fejlődésvonala szempontjából elég gagyi. (ez így erős jelző, de hát erős könyvhöz, erős jelző jár) Persze van benne logika, ahogy a végére kibontogat olyan dolgokat, amit az elején és közben kissé magyarázatnélkülinek éreztem, szóval ez oké, de ennél Banks írói képessége sokkal jobb már.  Nem is foglalkoznék a logikátlanságokkal vagy a magyarázhatatlan dolgokkal, amik közben felmerültek bennem és a végére még logikátlanabbá váltak a megvilágított tények tükrében, mert maradjunk annyiban, ez még nem egy gépnarancs, de már mandarin.


(Ez az olvasatot dedikálom M-nek :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése