Utolsó mondat

Jelentés

Reggel késve érkeztem az objektumba. Sajnos kötve vagyok anyámhoz, amolyan hallgatólagos egyezség ez a családban, hogy nélkülem nem indulhat el sehová, így bár jómagam a pontosság híve vagyok, az ember mégsem hagyhatja figyelmen kívül az egyszem anyja, indulás előtti ilyen-olyan igényeit.

Tudtam, hogy ma fontos dolog fog történni, megkoronázzuk a kétéves projektünkbe beleforgatott munkát,  amit a körzetesítési rendelet miatti összevont főcsoportunk határozott el immár két hete. Mára tűztük ki "D" napot.

A portán minden fennakadás nélkül átjutottam, pedig nehezen tudtam palástolni a DOLGOT, amit a kabátom szakadt zsebbélésében csempésztem be.
Miután zavartan viselkedő anyámat megnyugtattam, hogy nem lesz semmi baj, nyugodtam tegye, amit tenni szokott napközben, végre én is indulhattam a dolgomra.

A csoportom tagjain látszott a felfokozott hangulat, bár mindenki igyekezett palástolni az izgatottságát.
Volt aki kávét főzött a teakonyhában, volt, aki a terv makettje előtt memorizálta a feladatát, a Kardos ikrek pedig szokás szerint vitatkoztak valami lényegtelen apróságon, jelen esetben a medvék mozgásszerveinek a szükséges darabszámával kapcsolatban.

Lassan teltek a percek, míg mindenki megérkezett és akkor megkaptuk a jelet, hogy indulhatunk.
Felfejlődtünk a begyakorolt alakzatba és amint kinyílt az átjáró, fegyelmezetten elindultunk a terepre.

Mindenki tudta a dolgát. A két új fiú zárta a szöget a külső utcafront felőli betekintési irányból. A beolvadt egykori szalamandra csoport tagok elterelő zavargásokba kezdtek, hogy elvonják az egyenruhás felügyelők figyelmét. Mi a rangidősek előszedtük a  becsempészett dolgot, hogy elhelyezhessük a védett helyen. De hogy az akcióban résztvevőket is megvédjem a későbbi kísértéstől, megtévesztés céljából a homokozógödörben a féltett Ronaldós focikártyának Három bemeneti lyukat tártam fel a szolgálati kislapáttal.

............................................
Újabb játszódásunk Lilalelkű barátnőmmel, az eredeti megállapodás szerint az írásaink utolsó sora kell legyen egy véletlenszerűen fölütött könyv - ez esetben Fehér Béla: Jelenetek egy vakondűző életéből c. könyve 64. oldalának az első mondata . Természetesen csalt;)