2014. december 3.

J. D. Salinger: Zabhegyező

Rém érdekes ez a könyv.  Tényleg. csupa kamasz világlátás meg minden.
Azt mondják az okosok, hogy ez egy ilyen kultkönyv vagy mi.
Lehet, mert sokan mondják, akik mindig mondanak mindenféléről mindenfélét, szóval biztos igaz meg minden.
Nekem nem az. Lehet azért, mert én nem vagyok egy olyan krapek. (sőt krapek sem vagyok) De ettől még lehetne meg minden, de hát nem lett.  Ha viszont az lennék, akkor meglehet másképp lenne, mondjuk úgy, hogy ...

Én csak úgy élnék bele a világba, mert nem tudnám mit kezdjek azzal a sok mindennel amit mondanak, hogy kezdenem kellene vele valamit. Nem lenne  kedvem azokhoz, meg különben is hagyjanak már békén azokkal a dolgokkal. Rém utálnám ha nem utálhatnám azt, amit utálok, mert mások szeretik. Azért egy csomó mindent szeretnék, de nem lennék oda mindenért. Lennének fenemód jó dolgok meg minden, de azért lenne sok marhaság is, mint a színdarabok meg beszélgetni felnőttekkel. Azért volna pár csaj, aki nem lenne gáz még akkor sem, ha múzeumba jár meg ilyesmi. Mondjuk az indiános cuccokat  azokat lehetne  bírni, de például az öreg Columbust azt már annyira nem.  Na mindegy. 
Azért lennének fontos dolgok is, mint például egy  szarvasvadász sapka,  meg ott lennének a húgok. Őket sem utálná az ember, de hát ez tök normális, pedig ők is csajok, meg minden.

Pokoli dolog lenne ez, mert kénytelen lenne az ember gondolkodni az iskoláról, a szülőkről, a halálról, a világról meg minden. Elég hervasztó dolgok vannak, de jó esetben kinövi az ember, mert egyszer csak jön egy ménkű nagy eső, és ez most rém hülye dolognak hangzik, de ha bőrig ázik, a fene érti mért, de  mégiscsak boldog tud lenni az ember . És fura, de már nem is akarja utálni a dolgokat.

Talán valahogy így lenne. De nincs így, mert már én is abba a felnőtt kategóriába vagyok, akiket nagy valószínűséggel pont utálnék ha mégiscsak az lennék,  aki már nem vagyok, pedig nem is igaz, mert a képmutatás utálata az nem kinőhető. Meg az sem, hogy ragaszkodjunk ahhoz, amit fontosnak érzünk még akkor is, ha az néha eltörik. Akár mint egy olcsó bakelitlemez darabjai a kincsek közt megőrizve. Úgyhogy heló.
Na mentem.

Igazából ez nekem egy kicsit Loe-s volt, ami már csak azért is paradoxon, mert Loe akár a fia is lehetne Salingernek, de azért mégis, mert  hiába, hogy ezt már előbb olvastam, mert akkor még Loe sehol sem volt és különben is,  amikor azt (a Loe-t) olvastam ez eszembe jutott, de akkor nem írtam le csak most, úgyhogy ez most már így marad öregem. 
Ha utálod, ha nem.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése