Azt mondják az okosok, hogy ez egy ilyen kultkönyv vagy mi.
Lehet, mert sokan mondják, akik mindig mondanak
mindenféléről mindenfélét, szóval biztos igaz meg minden.
Nekem nem az. Lehet azért, mert én nem vagyok egy olyan
krapek. (sőt krapek sem vagyok) De ettől még lehetne meg minden, de hát nem
lett. Ha viszont az lennék, akkor
meglehet másképp lenne, mondjuk úgy, hogy ...
Én csak úgy élnék bele a világba, mert nem tudnám mit
kezdjek azzal a sok mindennel amit mondanak, hogy kezdenem kellene vele
valamit. Nem lenne kedvem azokhoz, meg
különben is hagyjanak már békén azokkal a dolgokkal. Rém utálnám ha nem
utálhatnám azt, amit utálok, mert mások szeretik. Azért egy csomó mindent
szeretnék, de nem lennék oda mindenért. Lennének fenemód jó dolgok meg minden,
de azért lenne sok marhaság is, mint a színdarabok meg beszélgetni
felnőttekkel. Azért volna pár csaj, aki nem lenne gáz még akkor sem, ha
múzeumba jár meg ilyesmi. Mondjuk az indiános cuccokat azokat lehetne
bírni, de például az öreg Columbust azt már annyira nem. Na mindegy.
Azért lennének fontos dolgok is, mint például egy szarvasvadász sapka, meg ott lennének a húgok. Őket sem utálná az ember, de hát ez tök normális, pedig ők is csajok, meg minden.
Azért lennének fontos dolgok is, mint például egy szarvasvadász sapka, meg ott lennének a húgok. Őket sem utálná az ember, de hát ez tök normális, pedig ők is csajok, meg minden.
Pokoli dolog lenne ez, mert kénytelen lenne az ember
gondolkodni az iskoláról, a szülőkről, a halálról, a világról meg minden. Elég
hervasztó dolgok vannak, de jó esetben kinövi az ember, mert egyszer csak jön
egy ménkű nagy eső, és ez most rém hülye dolognak hangzik, de ha bőrig ázik, a fene érti
mért, de mégiscsak boldog tud lenni az
ember . És fura, de már nem is akarja utálni a dolgokat.
Talán valahogy így lenne. De nincs így, mert már én is abba
a felnőtt kategóriába vagyok, akiket nagy valószínűséggel pont utálnék ha
mégiscsak az lennék, aki már nem vagyok,
pedig nem is igaz, mert a képmutatás utálata az nem kinőhető. Meg az sem, hogy
ragaszkodjunk ahhoz, amit fontosnak érzünk még akkor is, ha az néha eltörik.
Akár mint egy olcsó bakelitlemez darabjai a kincsek közt megőrizve. Úgyhogy
heló.
Na mentem.
Igazából ez nekem egy kicsit Loe-s volt, ami már csak azért
is paradoxon, mert Loe akár a fia is lehetne Salingernek, de azért mégis, mert hiába, hogy ezt már előbb olvastam, mert akkor
még Loe sehol sem volt és különben is, amikor
azt (a Loe-t) olvastam ez eszembe jutott, de akkor nem írtam le csak most,
úgyhogy ez most már így marad öregem.
Ha utálod, ha nem.
Ha utálod, ha nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése