Tompa Andrea: Fejtől s Lábtól‎

Be kell vallanom, hogy kisdég tartottam, hogy sok lesz a majd 500 oldalnyi archaicus localisalt tájjellegű és medicusi s korphilosophiai szakretoricus nyelvezet az olvasói psychémnek, de nagy örömömre ez a veszély nem állt be, amit, ha bekövetkezett volna, már csak azért is utáltam volna, mert egyébkén nagyon tetszett a könyv, Az első néhány oldalakon conctretan azt gondoltam, hát ebbe befürödtem rendesen. Na de nem ám, hogy únalom és nyelvi bosszantás lett eluralkodva rajtam, hogy mi is ez a húszonegyedik század incognitojából visszabeszélő korahúszas évszázadi íródás, hanem éppeg az ellenirányba hatott az érdeklődésemnek hamarost, nem is tudtam megvonni magamtól, de nem is akartam, mert annyira a rabja lettem mind a szövegzetnek mind a történetnek, hogy ópiumként szívtam magamba a két orvosnak a magánéleti, időben és tájban Trianon-környéki történelmi és társadalmi, culturális és a tradicionálisan beágyazódott, az azt criticusan, a korváltást megelőlegezve haladómódon szemlélő gondolatviselkedésbeli vonatkozásra kiterjesztett történetét, de nem hogy altatónak, hanem pont hogy inkább alvás helyett.