Hát kérem… nekem ez még most is tetszik. Persze most másért, mint
anno, mert Petya pillanatokon belüli szerelembeesései most inkább aranyosnak
tűnik, mint komolynak , a merészsége inkább dacos szófogadatlanságnak, mint tudatos
hősiességnek. A családi háttere , közepesen jómódú de tisztességes. viszont ő
egyáltalán nem úgy viselkedik, mint aki ilyen környezetben nevelkedik.
csavarog, hazudozik, lop…. Gavrik pedig ..hát ugye nem sok választása volt.
Nyomornegyedi árva, aki nem is tudom miért nem a családos bátyjával él, hanem a
magát sem ellátni képes nagyapjával. A munkásvonal… még ha levonom azt a kora
és származása szerinti irodalomnak a kötelező népihőseposzos burkát, hát..
akkor sem egy 9 éves gyereket küldök a golyózáporba, ha azon múlik is a világbéke bizottságosdi. A regény most nem a bátor és hős orosz
gyerekforradalmárok izgalmas és megható kalandjairól szólt, hanem a gazember
rendszerkiszolgálókról meg az előnyeit élvező, kirekesztő, viselkedésről. Meg
sok olyan apró jelentéssel bíró dologról, amit inkább egy felnőtt vesz észre
benne. (ebben benne van a szarkasztikusan visszatekintő felnőtt nézése is)
Persze fel tudnék sorolni több érvet is, hogy miért nem jó könyv, de nem lenne
elegáns, mert pontosan tudom, hogy ez inkább a rossz PR-ja meg a középeuropid
zsiger mondatná velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése