Robert Merle: Mesterségem a halál

Rudolf Lang egy bigott katolikus, de eléggé elborultan  fegyelmező, a gondolatokra is rátelepedő apai szigorral megvert családban nőtt fel. Belekódolta az apa, hogy miként lehet a szembenézést kiváltani egy felsőbb szintről kapott magyarázat és felelősség nélküli megváltással, paranccsal.  Ezt a labilitásban vergődő,  válasznélküliségből kifejlődő  valamiféle fogódzót kereső képzetet súlyosbította az adott társadalmi közegben uralkodó  kor  torz ideológiája.

Hamar, még kamaszként  bekerül a kérdés és kétség nélküli parancsuralmi katonaságba, ahol a feletteseinek is feltűnik, hogy mennyire szolgálatkészen követi az utasításokat, nem kérdőjelezi meg a parancsokat, a tisztesség nála a kifogás nélküli megfelelést jelenti. Az erkölcs számára kizárólag a saját rábízott feladatának a becsületes   és  teljes körű végrehajtását  takarja.  Az élete során a tipikus kisemberként is  ezt az elvet követi, mind a munkájában, mind a magánéletében,  tekintet nélkül a környezetében  létező embertársaihoz fűzhető humánus érzelmekre nézve .

A birodalmi ideológiát maradéktalanul magáénak tudja, mert így igazolni látszik a gyerekkorától végigkísérő ördögtől való félelemben a gonosz is,  akit  a zsidókban vél  felismerni  így semmi aggálya nincs azzal, hogy a kapott feladat éppen ennek az embercsoportnak a módszeres és nagy hatékonyságú kiirtása.  Nem rendíti meg az elhivatottságában sem a bajtársainak a halált, mint kiutat választó meghasonulása sem a felesége tükörállítása.

Egy fontos célja van, a legnagyobb precizitással és hűséggel helytállni a parancsnak  meg parancsnokának az utasítását és elvárását illetően.

Félelmetes precizitással és tárgyiassággal adja vissza Merle a lelki terror alatt fejlődő gyerek majd az elveihez és a parancsnokához hű, racionálisan eszmekövető tömegmészáros lágerparancsnok életrajz szerűen elmesélt beszámolóját.  Az olvasó meg nem érti, hogy ez hogyan működhetett, miért működhetett. Hol volt a morál? Pedig erre is választ ad a könyvbéli elbeszélés. Pont ilyen módon, mint ahogy Rudolf Lang kezelte a feladatot. Tisztességesen végrehajtotta a kapott parancsot. A miért nem az Ő dolga.

Hátborzongató mind a stílus, mind a tartalom. Pont mint a valóság, amit megmintáz.

„– Lang – mondta –, maga veszedelmes ember. A főfoglár felém fordította fejét és szigorú tekintetével végigmért. – És tudja, miért veszedelmes ember? – Nein, Herr Direktor. – Azért, mert tisztességes. Aranykeretes szemüvege villogott. Folytatta: – Minden tisztességes ember veszedelmes. Csak a söpredék veszélytelen. Főfoglár, tudja,miért van ez így? – Nein, Herr Direktor. – Főfoglár, szeretné tudni az okát? – Természetesen, Herr Direktor, szeretném tudni. – Mert a söpredék csupán érdekből cselekszik, egyszóval kicsinyesen.”