Inkább felnőtteknek ajánlom az értékelést.
Hát ez nekem sok volt. Nem a téma ami, hanem ahogy. Van
egy pont a naturális hangnemben zajló elbeszélésekben, amikor már zavar a
stílus. Ez kb. a 30-40. oldal magasságában jött el. Milliméterek választottak
el attól, hogy végleg becsukjam a könyvet. Nem azzal van bajom, hogy a
szereplők mindent kipakolnak az olvasói placcra, nem kizárólag az a viszolygás
oka, ahogy a nimfomán, onanimán,maszturbán sőt nekrofilomán szereplők
kendőzetlenül fallizált vagináriákat oralikusan rektálizálnak fellációban dús
akciócsatakos csomókban, hanem egyszerűen ez, ilyenformán előadva nem érdekel.
Ez egy ocsmány ember ocsmány életfilozófiájával vezérelt ocsmány, önző élete De
legalább a mocskos gyávasága ne lett volna a végén ilyen ocsmány.
Roth eddigi
általam olvasott könyvei sem voltak szépelgőek, de ez bukowski-i mélységekbe emelkedett.
Kétségtelen, hogy tartott valamerre a történet, igaz ez a valami ez a súlytalan
semmi volt, ahová eljutott a főszereplője az erotománpillanat vezérelte ,
állófarokkal elbaszott életén, de ez annyira plasztikusra sikeredett, hogy
belerántott, mint olvasót a toprongybábokká aljasult Sabbath félék iránti
undorodás poklába. Nem érzem jól magam ezért.
Na ja, biztos prűd vagyok, de
amikor aktábrázolást meg erotikát hazudnak a beteges kukkolás és szexuális
lelkierőszak mögé, valahogy mindig kimúlik az incselkedő szexuális hatás. Bár
nyilván ez a könyv nem erotikus akart lenni, hanem mocskos. Az lett.
Ha ilyen
mércével mérném, még jó könyv is lehetne, De nem így mértem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése