Wolf Haas: Jöjj, édes halál (2)

Hát most már megint mi történt. Mondom magamnak, nézzem már mit csinál a Brenner most, mibe keveredett. De mit kell olvasnom, ahelyett, hogy hullába botlana véletlenül, direkt hívják majdnemhullákhoz, persze mi sem természetesebb , ha a Brenner beáll mentősnek. Mert beállt. A Brenner. De kutyából nem lesz szalonna, főleg nem a nyomozókutyából ugye, mert azt a jelleménél fogva hidegen hagyja a töpörtyű, viszont a vérszagra ugrik, főleg, ha pórázon rávezetik, naszóval a Brenner visszaesőnek számít a nyomozóságba ha tetszik ha nem. Mondjuk nekem tetszik, hiába is morog, hogy de a rendőrfőnöke egy idióta, mert az, mármint a főnöke, akkor is az, ha mentős, na érted. És hát jó hogy most mentős, de azért írd és mond, mégiscsak eltörték a saját pisztolyával a bordáját, persze gondolhatod, hogy hiába, mert az nem hozta meg a várt szikrát. Mondom, nem hozta meg. De a Klára azért tovább billentette , mert rámutatott, hogy a Hendrix az nem olyan mint a Bach és így azért már mindjárt más, de még ez is kevés lett volna, mert hát ha hiszed ha nem, egy afáziástól kellett megtudnia, hogy mi is van a félrebeszélések mögött, ami így anakronisztikusnak hangzik, de hát mindenki úgy él túl, ahogy tud , mi sem természetesebb ennél.