Na
most az van, hogy mindjárt az első oldalon pertuba keveredtünk, mármint a Wolf
meg én.
Nem ellenkeztem, mert éreztem, hogy itten ezzel, amolyan
szituálhelyzet féle teremtődik, már ha érted.
Jó, hogy az nem egy menőző
képregényképes nyomozó, mármint a Brenner, de azért van neki gógyija mert
amilyen lassan módszerezget a témával hát úgy tutibiztosan felgöngyölíti a
szálakat, akár hiszed, akár nem. Itt éppen egy síparadicsom visszajáró
halottakban gazdag történetét zabolázza meg rendbeelemezgetős alapossággal.
Na
figyelj, én ezt a Brennert megkedveltem, úgyhogy mesélni fog még az már biztos.
Mármint nekem . Mármint a Wolf. Na érted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése