Spiró György: Kémjelentés

Ezek jó novellák. Nem világrengetőek, csak simán jók. És ennél nem is kell több, ha csak nem akarunk percenként szívmegállást, agyeldobást vagy léleklobbanást észlelni magunkon. Van olyan is, de akkor ne Spiró könyvet vegyünk a kezünkbe. Olvasgatás közben mindig hallom magamban Spiró hangját. Szeretem, ahogy felolvas. Pont úgy , ahogy ír. Nem harsányan, nem kiugró hangsúlyokkal, (de nem is súlytalanul) hanem egyenletesen, nyugodtan, de a figyelmet odavonzva, megtartva. Nekem Ő a csendes író. Csendes, de figyelemreméltó. 
Az meg, hogy a kötetben van néhány olyan is, ami már máshol is megjelent? Na és? A novellák már csak ilyenek. Jönnek mennek. Nem olvas mindenki minden kötetét minden írónak. Aki meg pont ezektől kap kedvet a régebbi kiadású írásokhoz, annak csupa öröm, hogy itt kapott egy kis ízelítőt belőlük. Aki meg már olvasta őket, annak jó játék felismerni. 
Hogy illenek e ide? Hát azt kell mondjam igen. Ezeknek társadalomkritikai áthallásuk ma is találóak. Sajnos.