Hát az a helyzet, hogy kergettem én a csillagosbirkát Murakamival, de a végére rá kellett jönnöm én vagyok a birka, mert néha szinte már érezni véltem annak a bizonyos birkának a világítókék tekintetét magamon, ahogy folyt ki az ujjaim közül a profeszionálisra juholt történetfolyam. Vagyishogy... ahogy lassan bandukolva közelébe értem a történetnek mindig egy kicsit előreszökkent, mint a megriasztott nyáj, (már amennyiben a vonszolódó fövenymozgás szökkenésnek számít) én meg újra utána eredtem, mert nem tehettem mást. Valahogy úgy érzem végig csak a birka seggét meg az ott tanyázó démonokat látom, mert csak kullogtam a birkaember után bambán. De nem is baj, mert szerettem magam lenni a lassúságban, a lényegtelennek tűnő aprólékosságban, és lassan rugdosni a köveket a 16 lépésnyire levő lakásajtótól a liftig.
Remek zagyvaság, ahol egy lányfül beindít valamit a sorsátunt férfiban, hogy aztán egy titokzatos zsaroló rákényszerítse, hogy egy fotón látott birkakergetés mentén túlélje önmagát. Én túléltem és igencsak jól szórakoztam közben.
Remek zagyvaság, ahol egy lányfül beindít valamit a sorsátunt férfiban, hogy aztán egy titokzatos zsaroló rákényszerítse, hogy egy fotón látott birkakergetés mentén túlélje önmagát. Én túléltem és igencsak jól szórakoztam közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése