Hát kérem nekem itt elvárásaim voltak. Nem is kicsi, de erről Baráth Kati tehet, mert mit kell olyan jókat írni már az elején egy sorozatnak. Meg a közepén. Na tessék, akkor ilyen olvasók keletkeznek, akik már eleve úgy kezdenek bele a soros részbe, hogy de nekem aztán jó legyen… És tessék. Jó lett. Miazhogy! Nagyon is.
Mert a Veronika az egy jellem. Olyan, aki akkor is nyomozza az igazat, ha a szíve szakad meg és akkor is ha a szoknyája. Mert semmi de semmi nem tántoríthatja el attól, hogy kiderüljön az igazság. Sem a szíve, sem egy kerítés. Lehet, hogy megpróbálják félrevezetni mások, lehet, hogy kicsit felül a saját csalódott érzéseinek érzéki csalódásának, de sem a csalfa látszat, sem az idő múlása nem akadályozza meg abban, hogy örökké résen legyen és beteljesítse a sors igazságát.
Mert mi is történt? Veronika hazautazik Ókanizsára, hogy átértékelje a Remete Pista ezeddig remény nélküli udvarlását , de mire is érkezik? Eljegyzésre. A legjobb barátnéja Annuska meglelte a párját. De ez még nem lenne baj, sőt!, az viszont igen, hogy Pista is szabályosan eljegyződött. (armageddon)
Ám ez csak a lavina kezdete, mert az eljegyzés az igencsak kérész életűre sikerült. A menyasszony nagy hirtelenséggel elhalálozott… És ez csak a jéghegy csúcsa, mert lesz itt mozirablás, méregtea, ékszerrablás meg hülyerendőr… na de itt van Veron, aki egy finom narancsos torta és egy családi disznóvágás között a végére jár a sötét dolgoknak. Na és mi van belengetve a végén? Na mi? Hát persze, hogy a Pista megint a Veron után gebed.
A következő rész készen várja a kiadást. Kérem tisztelettel a kiadót, iparkodjon kicsit, mert ahogy Regős Bendegúz mondta volt igen lényeglátóan: hun van még karácsony...
bots, egy pitzit szétcsúszott az eleje. javítottam:)
VálaszTörlés