2014. február 12.

Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk

Búséltű leán a nagy fényességbűl nem kap vala nagykanállal, 
pedig rája akarta terelni ama érzelemdús hattyúéltét a bőséges boldogságra . 
Kéri már tonettvilágbúl vett múltkorszócsírákkal bontogatva immediate, eme makorba haladó életformáhó a validitást, de nehéz sulyok borítja rá a terhit, hiába es a nagyakarás, őtet libának szánják .
Ámazonban a sorswagenben megroppan az ő létinek bomló virága. Tönkrepusztul mi még azaddig nem tette vóna meg . És lőn a sajgó ébredés: Hoc est enim corpus meum? Csonka corpusa belezáródik a múlt dicstelen fragmentumának zárványiba.. Önnenmaga zajos élhetetlenségéből átmotoszkál a léte a csöndes halódásba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése