Ez egy komment amúgy, csak kilógott.

Tisztelt Zanyaszerkesztő de méginkább Kedves Zsuzsa!

(bocs, biztos hosszú lesz, de igyekszem az örökös késztetésem ellenére nem kibeszélni a mondataimból ((és telebeszélni zárójelessel). Nem fog menni, mert már most tudom, hogy ha már így alakult, először dicsérni foglak a végét még én sem látom, de lesz benne olyan is nyomokban, ami reflexió a kommentedre, aztán majd csak befejezem szépen;)

Őszinte rajongója vagyok a tematikus antológiáidnak.  Annyira, hogy hajlandó voltam fizetni értük. (ezt ma a megosztogatós torrentkorban fontos minősítésnek tartom)

Az ízlésem szerint nagy hiányt pótolnak a válogatásaid, főleg a nőirodalmi palettán. Egyrészt már ha nő a nőíró ugye, másrészt (és ez totál öngól) nem is nagyon hiszek a nemicímkézett irodalomban, mint olyanban. (ezt a mintolyanozást sem kedvelem, viszont mindig leírom, hogy elmondhassam, hogy nem kedvelem)

Amikor azt mondom nőirodalom, akkor tényleg irodalmat értek és nem irodalomjelző alatt lopakodó különféle nyomdai terméket, jó korhullámlovas és  ügyes üzleti érzékkel rendelkező hölgytollnokoktól. Ennek is van helye nyilván, ám szeretném, ha másképp hívnák, hogy a következő olvasónemzedék ne legyen félrevezetve, mit tart a kezében. A krumplileves az legye ...  vagy hogy is mondják ez manapság , hogy összemosódnak a határok. Legyen mondjuk irodalmimetroszexualitás.  De tényleg csak az olvasó korrekt tájékoztatása miatt. (ha ez ítélkezőnek hangzott, akkor visszaszívom.

Nem, mégsem szívom vissza)

És végre kezdek közeledni a kommented reflexiója felé, igaz még csak Ádámék utcájából fordultam ki.

A 12nő-s könyvbejegyzésnél lévő fanyalgásom igazából önirónikus álfanyalgás, (valamiért késztetést érzek megmagyarázni a jószemű olvasóknak is a nyilvánvalót, majd anyámat beküldöm miatta) amihez hozzátartozik az is(megint magyarázkodás jön), hogy túl közeli még a világhálós költözködésem az előzőleg abszolvált olvasataim elhelyezésének az idővonatkozásában, hogy minden idevágó linkkel megtámogathassam a bennfenteskedésbe hajló utalgatásaimat, de most, hogy így belefutottam a régebbi kiposztolások sorrendhagyása miatti belekavarodásba*, (váratlan coming out: mondatokon átívelő, halmozottan indokolatlan konzumgermanizmus,(ezt a szót most találtam ki, de elég hiánypótló, nem?) de mindig ez van, ilyen kispályás védjegyem ez már. Amúgy a jelzőzésekkel is így vagyok, de az egy másik magamra szabott sárbogárdi tünetcsoportom ismérve) (na fejezzem már abba. vissza vissza….) szóval, hogy így belefutottam abba, amit elkezdtem feljebb, de szétbeszéltem, mert…, - hahó, vissza!...- ideje lesz pótolni és ezzel kiegészíteni, hogy egyértelmű legyen, ami nyilván az, csak a magyarázkodó hajlamom…- mondom vííísszaaaa! - oké. (azért még annyit, hogy az írásjelek is csak a bajnak vannak, ha nem tudja az ember hatékonyan használni) folyt.  a csillagtól: majd pótolom amit kell és kész.

Itt vagy még?

Na most jön a lényeg (remélem)

 Szóval a jegyzetek.

Pártolójuk vagyok és persze nem azért, hogy ne kelljen éjjel gondolkoznom a polc előtt, és az is persze, hogy jó helyen vannak ott ahol vannak, de mivel minden szentnek maga felé hajlik a kényszeres tudniakarása, főleg, ha az sorozatosan a szellemórában támadja meg, igyekszik bárkire (jelen esetben a szerkesztőre) tolni a felelősséget a saját abnormális igényei miatt. Közben eszembe jutott, hogy neked másodjára kellett csuklanod úgy hajnali 1 körül miattam, mert egyszer egy irodalmi folyóiratban(bárka) olvasott Tóth Krisztina írástól is a te általad szerkesztett könyvig tapogatóztam félsötétben bujkálva a könyvfalnál a férjem elől, mert már párszor rám akarta hívni az ügyeletet, a nyűves tudnomkellhonnanismerős lövésem miatt.

Még azt is el akartam mondani, hogy ugyan a fülszövegek(általában) nem a barátaim, az impresszumokat csak ha dolgom van velük olvasom végig, de pont nálad futottam bele abba a szerencsés együttállásba, amikor a könyvet érdemes volt az utolsó betűig lekövetni, mert igen jól illeszkedett a tartalomhoz a kötelező tájékoztató rész is, meg hát ritka,  amikor erre is gondot fordít a készítője. (ez is amolyan rajongó jellegű akart lenni, és mindig örülök, ha szembe(monitorba) dicsérhetem azokat, akiket eddig csak a hátuk mögött tartottam nagyra.)

Szerintem most egy hirtelen vágással be is fejezem.

Befejeztem.

Üdv: HAri

Ui.: (sincs)

Vagyis persze hogy van, de azért megpróbáltam.

Nyilván azt gondolod bolond vagyok és ebben meg kell erősítselek. Teljes joggal gondolod. Ha nem lennének ilyen introvertáltak és megszeppentek az itt csöndesen olvasgató rokonaim és üzletfeleim, ebben meg is erősítenének.

Na tényleg szia

Illetve még annyit, hogy kösz, hogy nem sértődtél meg teljesen indokolatlanul. (mondjuk még (eddig) senki írófia(lánya), és hirdetem is, hogy a magyar (szép)írók  kivételesen jó humorúak és intelligensekJ

(Már csak nekem kéne olvasóilag felfejlődnöm hozzátok.)

és a linket is kösz (vagyis remélem nem szégyenfalon van, mert nem fészbukolok.)