Tisztelt Zanyaszerkesztő de méginkább Kedves Zsuzsa!
(bocs, biztos hosszú lesz, de igyekszem az örökös késztetésem ellenére nem
kibeszélni a mondataimból ((és telebeszélni zárójelessel). Nem fog menni, mert
már most tudom, hogy ha már így alakult, először dicsérni foglak a végét még én sem látom, de lesz
benne olyan is nyomokban, ami reflexió a kommentedre, aztán majd csak befejezem
szépen;)
Őszinte rajongója vagyok a tematikus antológiáidnak. Annyira, hogy
hajlandó voltam fizetni értük. (ezt ma a megosztogatós torrentkorban fontos
minősítésnek tartom)
Az ízlésem szerint nagy hiányt pótolnak a válogatásaid, főleg a nőirodalmi
palettán. Egyrészt már ha nő a nőíró ugye, másrészt (és ez
totál öngól) nem is nagyon hiszek a nemicímkézett irodalomban, mint olyanban.
(ezt a mintolyanozást sem kedvelem, viszont mindig leírom, hogy elmondhassam,
hogy nem kedvelem)
Amikor azt mondom nőirodalom, akkor tényleg irodalmat értek és
nem irodalomjelző alatt lopakodó különféle nyomdai terméket, jó korhullámlovas
és ügyes üzleti érzékkel rendelkező hölgytollnokoktól. Ennek is van helye
nyilván, ám szeretném, ha másképp hívnák, hogy a következő olvasónemzedék ne
legyen félrevezetve, mit tart a kezében. A krumplileves az legye ... vagy
hogy is mondják ez manapság , hogy összemosódnak a határok. Legyen mondjuk
irodalmimetroszexualitás. De tényleg csak az olvasó korrekt tájékoztatása
miatt. (ha ez ítélkezőnek hangzott, akkor visszaszívom.
Nem, mégsem szívom vissza)
És végre kezdek közeledni a kommented reflexiója felé, igaz még csak Ádámék
utcájából fordultam ki.
A 12nő-s könyvbejegyzésnél lévő fanyalgásom igazából önirónikus
álfanyalgás, (valamiért késztetést érzek megmagyarázni a jószemű olvasóknak is
a nyilvánvalót, majd anyámat beküldöm miatta) amihez hozzátartozik az is(megint
magyarázkodás jön), hogy túl közeli még a világhálós költözködésem az előzőleg
abszolvált olvasataim elhelyezésének az idővonatkozásában, hogy minden idevágó linkkel
megtámogathassam a bennfenteskedésbe hajló utalgatásaimat, de most, hogy így
belefutottam a régebbi kiposztolások sorrendhagyása miatti belekavarodásba*,
(váratlan coming out: mondatokon átívelő, halmozottan indokolatlan konzumgermanizmus,(ezt a szót most találtam ki, de elég hiánypótló, nem?) de
mindig ez van, ilyen kispályás védjegyem ez már. Amúgy a jelzőzésekkel is így
vagyok, de az egy másik magamra szabott sárbogárdi tünetcsoportom ismérve) (na
fejezzem már abba. vissza vissza….) szóval, hogy így belefutottam abba, amit
elkezdtem feljebb, de szétbeszéltem, mert…, - hahó, vissza!...- ideje lesz pótolni és ezzel kiegészíteni, hogy egyértelmű legyen,
ami nyilván az, csak a magyarázkodó hajlamom…- mondom vííísszaaaa! - oké.
(azért még annyit, hogy az írásjelek is csak a bajnak vannak, ha nem tudja az
ember hatékonyan használni) folyt. a csillagtól:
majd pótolom amit kell és kész.
Itt vagy még?
Na most jön a lényeg (remélem)
Szóval a jegyzetek.
Pártolójuk vagyok és persze nem azért, hogy ne kelljen éjjel gondolkoznom a
polc előtt, és az is persze, hogy jó helyen vannak ott ahol vannak, de mivel
minden szentnek maga felé hajlik a kényszeres tudniakarása, főleg, ha az sorozatosan a szellemórában támadja meg,
igyekszik bárkire (jelen esetben a szerkesztőre) tolni a felelősséget a saját
abnormális igényei miatt. Közben eszembe jutott, hogy neked másodjára kellett
csuklanod úgy hajnali 1 körül miattam, mert egyszer egy irodalmi folyóiratban(bárka)
olvasott Tóth Krisztina írástól is a te általad szerkesztett könyvig
tapogatóztam félsötétben bujkálva a könyvfalnál a férjem elől, mert már párszor
rám akarta hívni az ügyeletet, a nyűves tudnomkellhonnanismerős lövésem miatt.
Még azt is el akartam mondani, hogy ugyan a fülszövegek(általában) nem a
barátaim, az impresszumokat csak ha dolgom van velük olvasom végig, de pont
nálad futottam bele abba a szerencsés együttállásba, amikor a könyvet érdemes volt az utolsó betűig
lekövetni, mert igen jól illeszkedett a tartalomhoz a kötelező tájékoztató rész
is, meg hát ritka, amikor erre is gondot fordít a készítője. (ez is
amolyan rajongó jellegű akart lenni, és mindig örülök, ha szembe(monitorba)
dicsérhetem azokat, akiket eddig csak a hátuk mögött tartottam nagyra.)
Szerintem most egy hirtelen vágással be is fejezem.
Befejeztem.
Üdv: HAri
Ui.: (sincs)
Vagyis persze hogy van, de azért megpróbáltam.
Nyilván azt gondolod bolond vagyok és ebben meg kell erősítselek. Teljes
joggal gondolod. Ha nem lennének ilyen introvertáltak és megszeppentek az itt
csöndesen olvasgató rokonaim és üzletfeleim, ebben meg is
erősítenének.
Na tényleg szia
Illetve még annyit, hogy kösz, hogy nem sértődtél meg teljesen
indokolatlanul. (mondjuk még (eddig) senki írófia(lánya), és hirdetem is, hogy
a magyar (szép)írók kivételesen jó humorúak és intelligensekJ
(Már csak nekem kéne olvasóilag felfejlődnöm hozzátok.)
és a linket is kösz (vagyis remélem nem szégyenfalon van, mert nem fészbukolok.)
Szia megint Aranka,
VálaszTörlésabszolút értem a problémát a "női irodalom" kifejezéssel, ugyanis esszencializmusra utal, vagyis azt sejteti, mintha lenne egy velünk született lényegünk, és egyebet se tennénk, mint a kozmosz szorgos determináltjaiként csupán és csak ezt bontanánk ki, fejtenénk ki, valósítanánk meg... ezért is igyekszem azt a kifejezést használni helyette, hogy NŐSZEMPONTÚ IRODALOM...már kezdetektől ezt használom, pont mert számomra is súlyosan problémás a női irodalom, bár ilyen alapon mondjuk problémás lehetne a fekete, vagy roma, vagy szankszrit irodalom is.
De visszatérve a gender-meghatározottságra. Elég sok mindenünket meghatároznak a gének, meg a jóisten ránk mért küldetése is, de azért szerintem van valamennyi önreflektív szabadságunk is, melyben fejlődhetünk, meg elemezhetjük helyzetünket meg tudatos döntéseket hozhatunk, pont abból a látószögből, amelybe részben a társadalom, részben családunk helyez, és ez lenne nálam a női szempont... szóval ebben egyetértés van közöttünk, hogy ez így problémás... csak aki ezzel nem foglalkozik, az a distinkciót se érzékeli...
amúgy visszatérve a jegyzetekre, alaposan félre szokták érteni az Esterházy-s cikkemet... én alapjaimban nagyon bírom az Esterházyt, csak ez az úgynevezett vendégszöveg-ügylete borít ki... tehát van vele egy súlyos VITÁM, és ennek kapcsán volt is icipici előrelépés (pl. a Hamónia 2. kiadásában legalább a szerzők nevei fel voltak sorolva, igaz, hogy hol és mit írtak a könyvben az nem... na de ekkor már azok is leintegettek, akik lényegében támogattak, ezért nem folytattam a polgári szabadságharcomat, vagyis kölcsönös tisztelet harcomat a jelölések terén...)
itt a link: A VISSZAADÁS MŰVÉSZETE
http://m.magyarnarancs.hu/konyv/a_visszaadas_muveszete-66587?pageId=3
Sajnálom, hogy nem láthatod a 12 NŐ VOLTAM fb oldalát, tele van nagyon szép fotókkal, festményekkel...
https://www.facebook.com/pages/Forg%C3%A1ch-Andr%C3%A1s-12-n%C5%91-voltam/334667556679876
üdv,
a zanyaszerkesztő...
Érdekes amit mondasz a női és az egyéb jelzős irodalom
Törlésegyedi különbségtevő megítéléséről. Valamiért , nyilván mert nem vagyok szanszkrit, ez a lokalizáció nem ébreszt bennem olyan érzéseket, mint amikor a nőket választják le az irodalmi egészről bármilyen logika mentén. (lehet ez is ilyen női dolog;) Persze jogos a felvetés, hogy melyik jelző miért megalapozott vagy nem. Volna ehhez hosszabb fejtegetésem is, ami sokkal kitekintőbb a genetikámat ösztönösen védő érvnél, de elég vékony jég ezt a szinte minősítővé degradált jelzőket liberálegyneműséggé emelni valamiféle kidekázott fajsúlyok alapján, egy ehhez hasonló szabadprédablog kereteiben, (trollmágnes), ezért ha sántít is, de maradok a kromoszómaérvnél és a frappáns nőszempontú irodalom használatbavételénél.(mindazonáltal nem vagyok harcos nőjogvédő, csak simán minden választható és megítélhető dolog mentén szabadválasztás és előítéletmentesség párti)
Mindazonáltal abszolút hiszek a biológiai és társadalmi,mikrokörnyezeti determináltságban fenntartva az egyéni fejlődés és mindenekfelett a szabad döntés lehetőségét, sőt felelősségét.
De így ahogy mondod, ehhez egy adott témára kell helyezni a fókuszt, majd szétnézni, mi van a kapcsolódó látómezőben. (így születnek a revideált bizonyosságok. jó esetben:).
kommentrendszerellenes kerettúllépés miatt folyt köv.
Vendégszöveg , intertextualitás, más tolla, idézet, szöveg integrált használat
TörlésNa most itt megint az van, hogy alapjában és ha belegondolok teljes terjedelmében is egyetértek veled a beemelt szövegek kezeléséről írott gondoltokkal, sőt érzésekkel. De hogy azonnal ellent is mondjak mind neked, mind a fentiek okán magamnak is, sokszor éreztem(és itt maradjunk EP-nél mint plusz-minusz példa,- egyrészt mert nagy rajongója vagyok és a véleményem mögött semi ártó nincs, másrészt mert a téma ikonja lett -, hogy bizonyos hangulataimban el tudok tekinteni a szövegek forrásmegjelölésétől. (persze jól értelek, ez nem hangulati kérdés, de most a kényelmes olvasói szepepben nyújtózkodok) Azon túl, hogy engem nem érint személyesen a sajátszövegtudat hiúsága(és ezt tessék a legnagyobb tisztelet hangján érteni) , így hajlamos vagyok egy egy jólsikerült mixnél , olvasói páncélzatom mögé bújva megbocsájtani a forráshiányt. Sőt, olykor elragad a játékszenvedély, hogy vajon mekkora az irodalmi kitekintésem, ami elősegíti a spontánfelfedezés örömét. (megjegyzem a nanoskála váltószáma sem jelezné). A felfedezés öröméről meg éppen az éjjeli bolyongásaim bekezdés alatt finnyogtam, úgyhogy látod ennyire vagyok következetes.
Aztán persze – szintén olvasókén , ó megint micsoda alávágó érv- majdmindig beszólongatok EP-nek a könyvei olvasása után, az interlopkovics textbuharilzálás miatt, de az is igaz, hogy ennek az ellenkezője (ellenzője) miatt is odamorranok, függően, mikor hogyan hat rám az adott szöveg. Szóval érzem, hogy a szerzői tisztesség, a más értéke iránti tisztelet és a jogos elvárás a szerzői jogok eredete iránt erősen él bennem, de hajlamos vagyok a mókusok elé vetni egy pillanat alatt minden elvemet (Woody Allen, helyett Sipos Áron fordító, hogy utaljak a szerzőség kérdéséről az ebbéli egyetértésemre is), ha olvasok egy olyan (szerintem) szarkasztikusan odapimaszkodó könyvet a szöveghűséget kifigurázó jegyzethalmozásról, mit a vessző százoldal. (persze nem erről beszélsz, értem én, ez egyértelmű, hanem a más munkája iránti tiszteletről, és védettségről, hanem egy éppen robogó szövegre felszállt vagy éppen felszállított utasszerzői láthatósági mellényről, akár a hátsó ablakba helyezve is). A cikked nagyon logikusan harcos. Sajnálom, hogy ezt a hadiösvényt benőtte a keresztbe-kasul átcsócsált, majd rostjaira szakadt inda. Emlékszem anno jó érvekre pro és kontra. Az ilyen vitákat szeretem, de ez is kicsit elhasználódott a sok és sokszor ugyan abban a centrifugában forgatása során. Ám mivel ez azóta is élő dolog, valahol mindig felbukkan egy hang, amit ha jó szél támogat meg, akár újra felszíthatja a vita lángját. Ezeknek életvonalai vannak, úgyhogy halhatatlan vitatémák.
A hedonista olvasói magatartásomon túl, a lelkem mélyén remélem megadatik mindenkinek az elégtétel. Az elhallhatott elsődleges szerzőknek egy köszönősor a szövetkezetgazdaműben, a secondhandítótól pedig egy-egy megtisztelő szöveghasználat a kisebb figyelmet kapó forrástulajnak. Persze mértékkel és méltó környezetbe továbbvigyázva a más szövegét. Erre is tudnék példát, névszerint Kőrösi Zoltán Hrabalinjekciói a Magyarkában. Meglehet megérdemelne Hrabal egy csillagot, de annyira szépen illeszkedővé tette Zoltán azt a hrabali karizmát, hogy nem érzem plágiumnak a forráshiányt. Nyilván lehetne ezt finomítani, hogy a kecske kontra káposzta hasonlat beteljesüljön, de nekem erre nincs jó válaszom. Illetve az olvasóvoltom felhasználóóldali páncélzata mögül, meghagyom mindkét verzió fenntarthatóságát magamnak az éppen aktuális befolyásoltságom szerint. Nekem ebből a kényelmes poziciómból nem is kell elkötelezett felelősséget vállalnom. (nyilván egyéb mivoltomban ami a jó(g)érzésem diktál, igen)
(figyeled? megint hárítom a felelősséget az íróra, szerkesztőre)
ebbe sem fértem bele ezért reklám után ...
Oldásként még annyit, hogy lásd, sikerült megragadnom a lényeget( ;) ) így a végén megjegyezném, a kortársi és modernitás cimke bármilyen fokozóval, korűberitással megdíszítve szintén érthetetlen a számomra, hisz ennek mindig csak aktuálisan van léte. Minden egyes mű a születése pillanatában kortársnak és modernnek számít. Kérdés lehetne, ilyen alapon töröljünk el minden jelzőt ? Persze hogy ne, ez csak ilyen Arankajelmezes szőrszálhasogatás a részemről, amiben a szögesen ellentétes érveket is elfogadottnak tudom venni.
Törlés(könyörmegtekintésben részesítettek Fb oldalilag. tényleg szép képek és gartulálok mindenkinek a könyv növekvő sikereihez, aki részese a megszületésének.)