2014. február 14.

Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

Figyelj csak! Tempírozás, hívséggel, frizérozott … Na milyen? Süti, mi? 
Kitűnő szavak, mesteri mondatok, remek egész. Ha a történet érdektelen lenne is, szeretném az írásmód miatt ezt a könyvet. De így, hogy még a történet is kedvemre való, hát így meg aztán odavagyok érte. 
Annyira hiánypótló ez így mindenestől. Veronostól, miliőstől, hogy nem tehetek ellene, rajongó vagyok. Rajongó, az idegesítő csajozósszövegű Dante matróz ellenére, meg az olykor direktrávezetős mondatok ellenére. A személytévesztést a 193.oldalon a füredi kalamajka közepette a felfokozott hangulatnak tudom be, vagy a könyvszedő tévesztésének 
Nagyon ajánlom azoknak, akik kedvelik a romantikusan szövődő, krimibe hajlóságot, nyálas mondatok és csöpögős naplementébe lovagolás nélkül. Remek, jó humorú, önjelölt magánnyomozgatós történelmi hangulatú bonyodalom, ahol nem a történés idője és helyszínbeli háttere a fikció, hanem a cselekményszál. Nagyon szerethető könyv.
 
Örülök, hogy emlékezőtávolságban olvastam Eötvös balatoni és Akunyin török-orosz háborús könyvét. Összecsengett itt ott néhány dolog és az ilyen olvasás közbeni felismeréseket szeretem.
Hárfázhatnékom támadt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése