2014. február 9.

Agota Kristof: Trilógia

Nehezen eresztettem el ezt a történetet, mert féltem, hogy rossz vége lesz. De hát hogy is lehetne egy ilyennek jó vége. Pontos történet. Nem azért mert precízen mesél el valamit. Nem. Hanem pontosan azért, mert a hazugságokban ott a kontinuitás, amitől igaz lesz. Hanem mert pontos végű kopogós mondatokkal elmesélt feszesen keretezett, de lazán kezelt történetimag, ami pontosan ott kezdődik mindig, ahol a vég elindul, és ott végződik, ahol megkezdődik minden. Csak pont másképp. De mégis pont ugyan arra tartva. És igen. Ez a könyv, pontosan nekem való. 
( Menjenek a csudába a bérfülszövegírók, éljenek az olvasásba hajszoló barátok!)

2 megjegyzés:

  1. Névtelen2/11/2014

    Mit győzködtünk, mire elhitted;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tudod nehezen szánom rá magam az olvasásra;)

      Törlés