Nick Hornby: Hosszú út lefelé

4 elkeseredett, figyelemhiányos ember egy regénynyi idő alatt a szélsőséges élhetetlenségtől az élhetőségig sodródik. 

Ugorni vagy nem ugorni. Ez itt a kérdés. És ha már kérdés, akkor egy potya pizza mellett meg is beszélik ott, az életvonalukat jelentő toronyháztető szélén. Aztán még és még beszélnek, míg csak át nem beszélik az end of life szándékból magukat a végül is ráérünk erre szándékba. Míg bukdácsolnak a maguk és egymás nyavalyájukon keresztül, addig kiderül az olvasó számára, hogy van élet a haláluk előtt, csak jól kell időzíteni. És persze fel kell ismerni azt, ami van és nem azon zakatolni, ami már nincs vagy soha nem is volt. 
Az előtt kell élni, mielőtt meghalljuk a toccsanást a járdán. A saját agyunk toccsanását, mert ugye az kicsit késői eszmélet. Ne menj rá az agyadra 10 emelet magasságából, mert nem biztos, hogy lesz ott másik 3 agyament, aki hajlandó veled pizzázni. ja és a dolgok mozognak. akkor is, ha nem látszik innen. 
Viccesen fájdalmas téma.