2014. február 28.

Philip Roth: Düh


Minden a végső visszaemlékezéssel kezdődik.
A morfiumkábulat utolsó pislákoló jelenéseiben felfejlik az olvasónak az eseménysor, ami a történéseket a kicsinységnek tűnő döntésekkel és azokból eredő dühös bazmegokkal vezette a békésnek induló jogi pálya helyett a kínai kürtszó jelezte élet-halál átjáró apokaliptikus sodrába Marcust, a hentesfiút.
Na de hol kezdődik igazából a vég? Még nem is tudatosul, de már a magja el van ültetve, amikor még minden jónak tűnik. Egy csirkebélben, egy véres húsban egy kukacos vevőben vagy a szerető apában… a többi meg, ami ezután jön, csak pont az íre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése