2014. január 22.

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája


Képzelj el egy történetet, ami bár elgondolkoztatóan szomorú, de mégis viccesen groteszkké teszi a nyelvezetben rejlő játékos ellentét    a szituációval és a szereplőkkel.
Képzelj el egy helyet, ahol a házmesternő, a konvencióknak megfelelő májszag és csoszogás mögé rejti intellektusát. 
Képzelj bele egy családot, ahol a pénzszagot összekeverik az előkelőség visszafogottan patinás illatával, és jóadag sznobizmussal pótolják a vizionált magasságokból kilógó önhitüket . 
Viszont kontrasztként a cseléd, veleszületett előkelőséggel és büszkeséggel végzi a munkáját, áll hozzá az élet minden apró dolgához, természetes eleganciával az embertársaihoz. 
Képzeld oda azt a kislányt, aki a felszínesen működő családjától szenvedve halni készül, hogy ezzel lángoló felkiáltójelet rajzoljon a méregdrága merítettlapra felvázolt életkódexük cirádás margórjának kifutott végére, ám amíg megfelelő figyelemcsóvába nem ér az írásjel látványos fellobbantásához, addig is gondosan óvja a korát meghazudtoló, haikukba tömörített tisztánlátását. 
Laknak ott kutyák, amiktől elvárják, hogy ösztönüket meghazudtolva úriemberként viselkedjenek (de az ebek ösztöneiket nem tagadva magasról szarnak erre), macskák, akik vagy az orosz irodalom ikonja előtti tisztelgést vagy csak egy modernkori totemállatot hivatottak betölteni gazdájuknál (de mindegyik csak enne és lustálkodna macskajellegének megfelelően). 
Támasztják a ház falát hajléktalanok, akik éhezve, fázva, rongyokban, utcán élve felnéznek a magukat végtelen képmutatásuktól vezérelve, hajléktalannak divatosra maszkírozó gazdagokra. 
Ide csöppen be a japán úriember, akinek viszont nincs sznobhályog a szemén és azonnal átlátja a valós lüktetést a felszín alatt. Már-már elhisszük, hogy az élet egy későn érő barack, de persze nincs hepiend, mert az élet nem kertészmese. A megkövesedett és féltve óvott felszínt áttörni több kell, mint egy kis bizalom és tiszteletsejt melege. Sajnos.

4 megjegyzés:

  1. Nekem hiányzik egy kb. számosított érték a végéről. Vagy egy ilyen tartalmú címke.
    Egyébként: hogy én mennyire nem bírtam ezt a könyvet! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sosem szerettem a számozós minősítést, mert nem tudom jó szívvel egyenskálázni a sokféleséget.Rossz érzésem van tőle. Nem vagyok könyvesblogger:) Ezért nem is hívom ezeket értékelésnek, inkább rám tett hatásnak, aminek van egy bemeneti(olvasás) meg egy kimeneti része(amiket ide írok az olvasatomról:)
      Kb. tudom azok közül, akinek érdekel a véleménye egy egy könyvről, hogy mire kell odafigyelnem, ha jót akarok magamnak. De igazából az is érdekel, amikor tudom közel sem egyformákat gondolunk könyvekről. Tök érdekes a nagyon más vélemény.

      Ez meg egy megosztó könyv. Teljesen jó érveket hallottam, hogy miért nem jó meg arra is hogy miért jó. Így megy ez, ahány szem annyi szemlélet;) Én szerettem.

      Törlés
  2. én sem értek egyet a pontozással, de az akkor-abban a pillanatban lévő benyomást számszerűsítem mégis, de a műfajok között megpróbálok vonalakat húzni. Azaz minden típusban van nagyon tetsző. Mivel a tetszés értékelem, mást nem tudok, nem vagyok-leszek kritikus. :)

    VálaszTörlés
  3. ne is legyél. olyan csúnya szó is az:))

    VálaszTörlés