Ménes Attila: Hidegdauer

A középszerű élet tükre nem túl jó kifejezés ennek a könyvnek a tartalmára.

 Pedig valami ilyesmi. Nem túl jó, mert amikor ez játszódott, nem tudta az akkor élő, hogy ez középszerű, hisz minden az volt, de a maga elszigeteltsége okán nem volt mihez középre helyezni egy szerűségskálán. És itt nem a cucialista egyenlőség látszatára gondolok, mert az egyenlőtlenebbek meg a mégegyenlőbbek is pont ilyen életet éltek, csak más volt a vasárnapi ebéd meg a szakszervezeti beutaló gyakorisága meg célállomása. 
Egyszerűen akkor és itt ez volt a valósága a korban élőknek a maguk maradiságával, modernségével, törekvéseivel és belenyugvásaival. 
Juli a kamaszodó gyerek a maga mindenmindegyévelcsakhagyjanakbékén, az anyja örökös erőlködésével a mindenvonalon, a nagyszülei az életvitelüket nem igazoló bezzegkedéseivel, az iskola, mint társadalmi szintér kicsi másával, szóval aki ott volt annak* ez normális volt akkor (és hogy ezt így higgyék a jónépek, ezért mindent meg is tettek a mindentmegtehetők), aki később érkezett bele és lát(hat)ott egy szeletnyi mást, az már kicsit lekicsinylően tekint vissza a kockába zárt falrólvisszapattanós érára meg annak minden nyűgjére, örömére , és aki jóval utána jött, annak retrósan jópofa dolognak tűnik, mert fogalma sincs, hogy milyen az, amikor fogalma sem lehet másról, mint amibe belekommunizálták központilag, ötéves tervekre felosztva az arccalmerrefelé tekintetét. 
Jó volt olvasni, nekem többnyire a szép dolgok jutottak róla eszembe, mert ami nekem adott ebből megélnivaló, az már nem a nagyszülők és az anya szintje, hanem valahol a Juli gyerekekre optimalizált része. Az iskolatévés Öveges professzorral meg a város/falu szélen sötétedés után is nyugodtan csavargós résszel, a csövesgatyakockásing hogynézelkijével és az úttörőzászlólengetős mintamókusával. nem az, hogy visszasírom, hanem mint (gyerekként megélt)emlék, úgy, vállalható. 
A gondolkodó részem persze ezer rés talál a pajzson, de az ilyen terű a visszagondolós emlékeimen ez sem ront.

Ennyire persze nem direkt a könyv, mert M.A. elég jól ír ahhoz, hogy ne kelljen megmagyarázni vagy szájba rágni a mirőlszólást, hanem csak a történés folyásából kitűnjön.

*kivéve az a néhány, aki… el is nyerte éleslátásáért a maga kirekesztését vagy berekesztését