Móricz Zsigmond: Kerek Ferkó

Nahát ez a Móricz micsoda míves kaczivántot kanyarintott össze egy könyvön belül a betyárvilág leány és csikórablós hajjakendjeiről meg a városban kupálódott feminista életviteli csírákat hajtó kun lány és a magyarvirtussal küzdő de tisztes és haladó gondolatokat mutató legény, különutas identitástapogatózásáról. 
Szerelemgyötrött önhelyüket keresgélő fiatalok kalimpálása a szűkebb hazájuk és egymás szeretete erdejében. Élik a maguk frissen kitapogatott új világukat, amíg egyszer csak elkezdett forrni a szívük. Persze a forrásban levő szív nem nagyon tud összesimulni, úgyhogy meg kell kicsit főnie magában, hogy a csücske ne karcoljon, a tüze ne égessen, hanem puhán, melegen bújjon egymáshoz. 
A korához képest jó mélyre nyúl vissza Móricz és jó előre is mutogat a megrajzolt társadalomképben. Néha olyan érzésem támadt olvasás közben, hogy nem értem a saját anyanyelvemet és ettől valahogy megszállt a búsmagyarkodó nemzeti örökség. Aztán ahogy az lenni szokott így nálunk a magyaroknál átcsapott egyfajta vigadalomba, hogy micsoda egy szép nyelv ez a miénk, még ha lassan kitűnik is belőlünk az értése.