Úgy alakult, hogy a
minap az egyik, kissé titokzatos ismerősnél akadt dolgunk. Még sosem voltunk a
lakásában. Ha eltekintünk a többé-kevésbé kiürült kínaikajás dobozok halmától
meg a plasztikusan szanaszét hajigált, kubista sokoldalúságot sugárzó,
megkövesedett zoknihegyektől, eléggé élhető helynek tűnt. A panoráma tényleg
pazar. Mármint, ha kis maszatmentes köröket rajzoltunk a könyökünkkel az ablaküvegen.
A pókháló még csak csak megadta magát, de a több hónapos légyszar még a
tweedzakó szarvasbőr könyökbetétjén is kifogott.Ami azonban egyből
feltűnt, hogy rengeteg könyve van. Irodalombarát tulajról árulkodott az egész
lakás. Könyv mindenfelé. Némelyek ágylábként, másikak meg poháralátétként
voltak újraértelmezve. Persze érthető, mert a könyvespolcokra úgysem fért volna
már egy fia könyv sem. Zsúfolásig tele voltak. Csokipapírral, használt tányérokkal meg
kólás dobozzal.(light!)Aztán mint ilyenkor
lenni szokott, (meg leülni amúgy sem tudtunk, ha akartunk volna sem, a koratavaszi esőerdei túráról elől maradt, és külleme szerint azóta a fotelban
élősködő bakancstól) , körbe lettek mutogatva a helyiségek. A melléknél aztán
újfent szembesültem a meztelen igazsággal. Hú -gondoltam is magamban - ez aztán a
művelt ember.A klotyójában is
Dosztojevszkij van. Igaz a közepéből jól láthatóan hiányzott néhány oldal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése