Elindulások, megérkezések, bolyongások és keresések, szeretetek és szeretetlenségek egy embert próbáló háttérben, ahol az emberi méltóság az emberélet annyit ér, amennyit éppen a pillanatnyi kény vagy kedv, esetleg érdek megkíván. Van e mérhető távolsága a haláltól való messziségnek vagy inkább némely helyen közelségnek? Néha egy egy boldog pillanatban azt érezni végtelenül messze van, de aztán meglátod, ahogy egy szeretted vagy akár egy embertársad fegyvert tartó kartávolságba, vagy egy rúgásnyi távolságba kerül és már nem is vagy biztos abba, hogy melyik életkanyarban néz szembe a halál. Akár egy szállodaudvaron végighurcolt, meggyalázott gyereklány szeméből, akár egy pénz híján gyerekek halálát végigasszisztáló kórházi személyzet tekintetéből, esetleg egy óvatlan pillanatban egy krokodil szájából vagy egy elnyűtt felnőttben felcsillantó hamis reményt hazudó választási plakátokról. De a történet szépsége mégis az, hogy a kontinensnyi távolságból induló két hitevesztett élet tulajdonosa segít egymásnak abban, hogy minél távolabb kerüljenek a haláltól, minél közelebb ahhoz, hogy megtalálják a maguk útját a túléléshez. Ezért kitapogatják egymás belső terét, és életteret cserélnek addig, amíg megtalálják a szilárd talajukat, amin lendületet vehetnek.
Így a második könyve után talán nem túl megalapozott, de mégis azt mondom: nagyon jól ír Hirvonen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése