Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől

Két alapjaiban különböző életvitelű, értékrendű, társadalmi beilleszkedésű embernek beindulnak a hormonjai egy bizarr temetői környezetben és egy pillanatra azt hiszik ez elég is hosszútávra. Hát csodák azok nincsenek, mert Schopenhauer sosem haverkodik össze Fantomassal, viszont egy-egy estére szívesen benyomnának egy bárpult mellett, szórakoztató is lenne a mákonyos hátveregetős beszélgetés, na de reggel mindenki menne a saját világába vissza, mert józanul már nem tudnának mit mondani egymásnak. Viszont nosztalgiával gondolnának vissza a lazításra, tán még hiányozna is nekik a mámoros mákony, de hiába is próbálják valahogy józanon , nappal nem értik egymás szavát. Valahogy így van ezzel a két főszereplő is. Az éjszakai non-stop dugás az fényesen világol, na de reggelre minden szürke és borus. A tanyagazda gumicsizmaszagú húsgombócvilága nem kompatibilisek a könyvtárcsöndű vegetáriánus bölcsészettel. 

Könnyed, szórakoztató könyv de mégsem higított limonádé.

(Meg kellene nézni színházban.)