itt egy autósokra vonatkozó ronda szó van

Esik. Az út szélén parkolva telefonálok. Hosszan. Kicsi lány, hatalmas táskával áll a zebránál.  Múlnak a percek és még tart a telefonálás, tart az eső. Az a szemét, áztatós fajta. Nem is érzi az ember, csak azt veszi  észre, hogy bőrig ázott. Aztán lenyomom a vége gombot és felnézek. A kislány nagy táskával még mindig ott áll a zebránál az esőben. Lehet, hogy sír is, de nem látni, mert vizes az arca.

Kiszállok és megkérdezem:- mi a baj.

Semmi - mondja.   Szipog.  Mégis sír.  

Közben az elhaladó autók, egytempóban csapják fel a vizet.

- Szeretnél átmenni?   (Nincs lámpa.)

- Nem tudok.

Megfoghattam volna a kezét és átkísérhettem volna, de mérhetetlen düh szállt meg.

Várj picit, mondtam és visszaléptem a kocsihoz. Odagurultam a zebrához és egyszerűen keresztbe álltam az út közepén, kicsapva a  vészvillogót.

Na most már átmehetsz, szóltam a kislánynak. Még szipogott, de fürgén átszaladt. Éppen mosolyogva fogadtam a kedves autóstársak kurvaanyáózós dudáit, amikor hallottam, hogy egy vékonyka hang átkiabálja a szitáló esőt , hogy szia. És integetett. 
Én is.

(a történethez tartozik még, hogy mielőtt keresztbe fordultam körülnéztem ám, mert dühös igen, de hülye azért nem )