Nagyon érdekes kis regényke. Egyrészt szovjet retorikával
mesél el egy gonoszmostohás történetet, ahol végül a nehézségek után győzedelmeskedik
a tudás és az ezt vágyó, hozzá vezető akarat. Tanulságot sem elhanyagolva mind
a forradalom győzedelmes önkéntesének az első tanítónak a hősi elhivatottság tudata, mind pedig az immár tudóssá vált Altinaj Szulajmanovna, a nehézsorsú árva
kislány, akinek a nehézségeit még a történelmi kora és a nemzetének ( Kirgíz
)a nőkről kialakított társadalmi konvenciói is nehezítik, visszatérése , mondhatni hazatalálása a történet kiindulási helyszínére.
Másrészt a narráció
is nagyon érdekes, ahogy egy férfi meséli el egy nő ( itt ott kislány) identitásából nézve a történetet. érdekes
módon ez egyáltalán nem zavaró. sőt igazából csak a végén gondolkodtam el ezen
a tényen.
Még mindig meglepetés számomra Ajtmatov.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése