Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

(vigyázat! dramaturgikus szinopszis. jelentsen ez bármit is) 


A történet szerint a múltban futó filmen a kis Allan, a robbantómesterré cseperedett svédről kiderül, hogy kicsit olyan , mint híresebb kollégája, bizonyos Forest Gump, aki belecsöppent egy rejtői történetbe. Ott van a kora minden fontosabb eseményénél, sőt nem hogy csak ott van, hanem rajta múltak az események mai ismert verziójává történelmült fordulatai. 
Többek között neki köszönheti a spanyol polgárháború az unFrankóját, Japán az atomot. Majd a nagybombának köszönheti Truman elnök haverságát, ami által belekeveredik a kínai kommunizmus születésébe Csang Kaj-seknével (Szung Mej-ling) likőrözik Mao Ce-tung egészségére vesztére, ám erre ráunva és ezzel kicsit megkavarva a kínai történéseket gentleman módon továbbáll a túsz Maonéval és beletevegel az iráni katyvaszba ahol aztán szóba kerül , mint kilépővízum, Churcill likvidálása. Végül is változott a bombasztikus terv és Sztálin táncolt neki az ebédje mellé. Ám sajnos ez sem mentette meg a Gulágtól. 
Aztán Einsteinlighttal végighazudták Észak Koreát, ahol felpofozta miatta Kim Ir Szent a papája. Majd úgy egy másfél évtizedes balii nyaralás és katonai puccs után 1968. májusában úgy döntött nyugalomra vágyik. Elutazott Párizsba. Hogy ott mi történt akkor, azt ugye tudjuk. 
És még nincs vége… Na vajon mi jöhet még? Atomcsend meg világbéke, mi? Na peeersze.

Mindeközben a jelenben párhuzamosan fut ámokot a szökevény 100 éves Allan a fura barátaival és egy szintén szökevény elefánttal, és valahogy hullanak körülöttük a hullák. Bár némileg szokatlan módon, miután féktávszűkében életveszélyesen inzultálták, egy kerti hintaágyon összetegeződtek a harmadik áldozatukkal …. az viszont kriminálisan ritka esetnek számít még a hidegvérű svéd bűnüldöző szerveknél is, hogy a lefülelt, demencia tüneteket mutató sorozatgyilkost küldik ki kávét főzni a konyhába. 
Úgy néz ki, hogy nagy szarban van mindenki. A bűnelkövetők és a bűnüldözők egyaránt. 
De minden jó ha van egy kutya. akinek lehet a fáját aztázni.

Szóval a kicsit olyan , az ami jellemzi a könyvet. Ha nem lennének (de ugye vannak) ezek az előzőleg jobban megírt hasonlóságok, akkor nem lenne az a kínos érzés bennem, hogy jó kis másolat ez. Annak viszont tényleg jó.