2014. január 15.

Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?

Kiváló könyv. Jó olvasni. 
A nyelvezete, vagy inkább az összhangzása a békebeli korok,írói hangnemét , a letűnt magyar irodalmi nagyidők, az aranykort fémjelző jeleseit idézi fel bennem. 
Fejezeteken, évtizedeken, életeken, nemzedékeken átívelő mondatok, amik ugyanúgy szólnak, de másképp hangzanak a különböző helyek,helyzetek, emberéltek keretei között. 
Szerelmekkel induló boldogságok, magányba torkolló egyedüllétek,a fűszeres mindig hitelez, az álmokat mindig féltik a tapodó léptektől, a továbbalvás mindig jobb, az elektromosság mindig érdekes, a mesterséget mindig űzik. A nőik játékbabaszépek a férfiaik jószagúak … 
A forrás az egy, a folyás az más, de egy mederben fut, és a vég vagy végzet helye, a temető is közös. 
Elindulások, megérkezések, pályák, udvarok, pályaudvarok. Az állandóság továbbhordható kincse a levélindákkal átszőtt kézműremek karkötő. 
Remek történet, remek szöveg, remekül elmesélve, Minden oda érkezik, ahonnan indult. Mind a történet, mind a szöveg. 
Mondom! Kiváló könyv. Jó olvasni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése