Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

Affrancba! Tán ez volt a leggyakrabban előugró gondolatom (igen, néha hangosan is kimondtam) a könyv olvasása közben. Affrancba, hogy nincs még interaktív könyv. Olyan szívesen belekérdeztem, belekotyogtam , beleértetlenkedtem vagy beleegyetértettem volna a beszélgetésbe, ami alapjában a könyvek köré épült, de messze túlmutatott rajta. Ecoval régi cimborák vagyunk, sokat vitatkozunk és persze sosem jutunk dűlőre, mert mindketten hajtjuk a magunkét anélkül, hogy reagálna rá a másik. 
A két manus közül Carriere a lazább, bár neki is elég határozottan rögzült elmélkedései vannak a sokmindenről. De az, amit a könyvtáráról mondd, az rettentő szimpatikus. Olyanféleképpen válogatta össze a könyveit, amiben az egyetlen logikai kapocs ő maga, a tulajdonos. Ecotól viszont rettentően elirigyeltem a butakönyvgyűjteményét. Ha egyszer én is világhírűíró mértékű bevételekhez jutok, megalapozom a hasonló érdeklődés mentén keresgélt könyvbázisomat. 
(Ugyanitt egyetemes butaságokra épülő könyveket vennék félár alatt;)