Én ebben
a könyvben sem tudományt sem fantasztikumot nem látok. Látok viszont
fantasztikusan nagy képzelőerőt a fantasztikusan sokszínű calvinoi
mesélőkincstárból. Az is lehet, hogy Kublai kán nem hisz el mindent, amit Marco
mesél neki, de én igen. Amit ilyen plasztikusan el lehet mesélni, az kell, hogy
legyen. Akár élettel teli halott város, akár a jövő városa, akár a szeméthegyen
túli, akár az, amelyikről megfeledkezett a Föld. A beszélgetés éteri térben
zajlik, ahol a kimondott szavak másodlagosak a képzelet szintjéhez képest, így
lesz a mesélő gyerekkori városának a végtelen sok arcából, a hallgató
meghódított vagy meghódítandó városainak ezerszínűsége. És a nyertes ismét az
olvasó, aki gazdagodik egy remek mesekönyv élménnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése