2014. január 14.

Italo Calvino: Láthatatlan városok


Én ebben a könyvben sem tudományt sem fantasztikumot nem látok. Látok viszont fantasztikusan nagy képzelőerőt a fantasztikusan sokszínű calvinoi mesélőkincstárból. Az is lehet, hogy Kublai kán nem hisz el mindent, amit Marco mesél neki, de én igen. Amit ilyen plasztikusan el lehet mesélni, az kell, hogy legyen. Akár élettel teli halott város, akár a jövő városa, akár a szeméthegyen túli, akár az, amelyikről megfeledkezett a Föld. A beszélgetés éteri térben zajlik, ahol a kimondott szavak másodlagosak a képzelet szintjéhez képest, így lesz a mesélő gyerekkori városának a végtelen sok arcából, a hallgató meghódított vagy meghódítandó városainak ezerszínűsége. És a nyertes ismét az olvasó, aki gazdagodik egy remek mesekönyv élménnyel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése