2014. január 14.

Hermann Hesse: Sziddhárta


Tanítás a tudás hasznosságáról avagy éppen a haszontalanságáról. Tanítás a bölcsességről, és arról, amit annak hiszünk. Tanítás az időről és a pillanatról, ami egyrészt örök, másrészt (látszólag ellentmondásosan de mégsem) állandó mozgásban van, mint a folyó. Tanítás arról, hogy a tanulás maga egy sztoikus paradoxon. Minél többet tanul az ember, annál jobban érzi, hogy semmit sem tud, tehát tanulnia kell. De itt sem áll meg Hesse , mert odáig jut gondolataival, hogy aki tanulni vágyik az nem fogadhat el semmilyen tant, mert azzal bezárná tanulással megnyitott perpetuum mobilét.
A kis fanyalgás pedig annak szól, hogy néhány rész a könyv szellemiségéhez képest túlságosan szájbarágós. Pont a felfedezés örömét veszi el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése