2014. január 10.

Charles Bukowski: Forró vízi zene

Nem nekem írta ezt a könyvet sem. Lehet, egyáltalán nem nekem ír. 
Van miértem is, de az korhatáros. Alszok rá egyet, hogy lenne e rá érdeklődés egyáltalán.
Aludtam. Mondom. 
Kismókusok inkább igyanak egy kakaót addig.

Hát nemtom. Azért az a fogalmaim szerint messze van a vagabundságtól, hogy csontrészegen cél nélkül vegetáljon valaki kizárólag a farka hogyléte érdekelje a világból. Ha ezt egy penészes szobában teszi magában, hát… fene az ízlését, de ő tudja. Aztán azon is gondolkodtam, hogy a humor mércéje az lenne-e, hogy minél mocskosabb szavakat használjon valaki? Mi maradna a könyveiből, ha lehámoznák róla a trágárságot? Hát szinte semmi. Az képezi a mondanivaló gerincét,a cselekmény nulla, csak úgy jönnek mennek az emberek köpnek, hánynak, szarnak basznak , de sehová sem tartanak, semmit sem akarnak, semmire sem kíváncsiak. És még mindig a humora…mert azt tartják az erősségének… hát… mint az ovis, akinek minden vicces, ha hozzáteszi, hogy kaki. Mondjuk ő kinövi. Nem hiszem, hogy a rekeszizma helyett a gyűrűsizma tájékán kéne csiklandozni az olvasók humorérzékét. Oké, elolvastam két könyvét. Egyik sem volt olvasmányos számomra. Nyilván nem én vagyok a mérce, van egy olvasótábor, akinek ez bejön, hisz ezt igazolja, hogy a könyvei után járó díjaiból sikerült Bukowskinak minden nap a neki boldogságot jelentő delíriumban tartani magát és a mindegymicsakceleblegyen-eket körülvevő ázalékvaginákban rendre koitálni. (ezeket ő maga jelzőzi közel ilyesformán) Lehet. Nem is olvasó minősítés. Van akinél a kisherceg a vörös posztó, és mégsem ijesztgeti famögül rókabundával a gyerekeket. Más a záróvonal mindenkinél. Én a kocsmából hazabotorkáló beszólongatós tarackokon sem tudok kacagni, hiába is adnák ki keménykötésben hozzátéve, hogy ez a bátor valóság. Ne az én képembe okádja a céltalan mocskát ha azon túl nincs olyan magából kiírnivalója, amiben ne szerepelne végtermék, genitália vagy azok koszlott párzásra használt vegyes útmutatója. (mellesleg ebben sem túl fantáziadús) ami elmozdítaná a locsogását valamerre. A sokkolót néha el kell venni a stimulálandó agyfelületről, különben csak a fájdalmas vicsorgás marad a kiütős vigyorgás helyett. 
Neki ez a mondanivalója, ez a valósága? Rendben. Ha viszont valaki ilyennel akarna szórakoztatni, hogy a férfi mind ocsmány állófarkú szarzsák, a nő mind terpeszelő fszputtony a világ meg egy bűzölgő szarkupac, nem várnám meg hogy nyomatékul oda is okádjon a sarokba, biztos kihajítanám a nappalinkból 3 perc után.
 
Ha már underground, akkor Vonnegut, Woody, Ginsberg…sötöbö..
 
Így megy ez
 Ez van. 
(Na nézd már, hogy miket írok. Hát igen. A mocsok ragad;)

6 megjegyzés:

  1. Messze kerülni fogom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  2. nem venném a szívemre, ha én fosztanálak meg egy új élménytől, mert sosem tudni. sokan kedvelik, akiket viszont én kedvelek, bár ahogy emlékszem nem ilyen jellegűek az olvasmányaid (még ha a gyerekkönyveket nem is számítom bele:)

    VálaszTörlés
  3. Hihi, hát egyáltalán nem ilyen jellegűek :) Nyugodtan aludhatsz éjszaka, nekem elég volt, amit leírtál, az alapján már el tudtam dönteni.

    VálaszTörlés
  4. lehet majd applikálok valami skálaalapú fuck-cukker mutatót a blogra és aszerint minősítem a könyveket;)

    VálaszTörlés