Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után

Sajnos sok aktualitást fedezek fel ebben a tanulmányban. (kivéve azt a megszületése kori időbeliséget, aminek a tapasztalatai ma már ismerhetőek, előre jelzett valódiságuk konzekvenciálisan levonhatóak) Talán érdemes lenne beemelni az oktatásba az ilyen jól és tárgyilagosan megírt munkákat , ami dokumentált történelmi, vallástörténeti és ilyen-olyan politikai ideológiák valós tapasztalatain alapulnak, hogy tisztába tegye a zavaros csúsztatásokra épülő populista és demagóg hülyeségeket. Tán, ha sikerülne időben helyretenni a dolgokat a zavaros fejekben nem burjánzana és nem képezne melegágyat a tudatlanság a hülyeségnek. 

A közhellyé vált papagájmód sulykolt fegyverként használt öncélú butaságok, megtámogatva néhány valódi de mint bármilyen hasonló általánosítás alapját képző, ám ilyenformán közösítve hamis, egyedi példával, idővel beágyazódott előítéletes eredettőlfogvaságokká válnak. 
Így válik a tudatlanság az évek során tudattalanná, reflexé, ami vagy okolatlan beégést vagy okolatlan kiégést okoz. 
A tartós és torzult támadás, tartós és torzult áldozatiságot generál. Minél tovább mélyül a métely, annál jobban fixálódik a túlérzékeny reakció. Innen csak egy lépés az örökös és beégett kompenzáló magatartás minden oldalon. Az a lépés sajnos már nem is vízió. 
Ajánlom olvasásra mindenkinek, akit érdekel a téma, annak azért, akit meg nem érdekel a téma, annak azért.