Miezmiezmiez? Ez zúgott bennem az első néhány oldalon. Nem is tudom hasonlítani semmihez, amit eddig olvastam, és az, hogy egyáltalán olvastam, mert ugye a cím meg a külalak háttőő… szóval hagytam magam szavak nélkül rábeszélni, és az az igazság, hogy inkább hajtott a kíváncsiság, mint a könyv iránti olvasói vágy. De ez az első pár oldal után megváltozott. Tetszett. Tetszett, ahogy vitt az ismeretlen felé, ahogy rettegtem, nehogy valami vámpíros izévé silányuljon és tetszett, hogy egy idő után már az sem érdekelt volna, ha vámpíros izé lesz, mert az a részletes és finoman adagolt változás lopakodott lapról lapra előre, na az felőlem lehetett volna egy katica születése is, ha ilyen jól van interpretálva. A szavak új értelmet nyertek ebben a könyvben. A magasröptű gondolatok, amik a történetbe vannak fonva kicsit suták ugyan, de hát nem is egy világmagyarázó tancélú könyv, viszont ahhoz, hogy adjon egy misztikus gellert, arra teljesen jó. Maradt pár nyitott részlet bennem, de vagy nem tudom, hogy lesz(van) folytatása, vagy túl sokat akartam annak ellenére, hogy így is jó szórakozást nyújtott mindvégig. Lehetne bontogatni az összesodort rétegeket, de nincs kedvem elemezgetni az ilyen-olyan kapcsolatokat, viszonyokat, létezési szinteket. Elfogadom úgy ahogy össze lett fonva. Lehet, hogy szeretem a misztikába hajló pszichofantasyt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése