Ez nem frankó gondolja Richard, a nevenincs
zenekari manager, akinek éppen A nagy dobása áll bemutató előtt,
hát úgy dönt újraindítja a rendszert. Persze ez egyedül elég macerás,
úgyhogy segít neki a társa, a khm… korlátozott műveltségű, de technikailag topon
lévő Janek. Na meg az a pár felszínre került lény, akik a normál
üzemmódban láthatatlanok az emberi sík észlelhető zónájában, mint pl. a kissé zavart elméjű tündérféle, Amnézia. Szóval a létszám meglenne, most már csak záros határidőn belül meg
kéne menteni a világot. Ezért felkeresik a világ működtetéséért valamiféle
befolyással bíró, a rendszer néhány meghatározó szoftverének a fájlját . Így
jutnak el többek között Ábelhez majd Jézushoz, akiről épp csak lekésnek és amúgy is csak azt a nyomot hagyta a kortársaiban, hogy helyes és szép a haja, Júdáshoz aki hisz a végzetben és a saját sírhelyben, a Prófétához , aki elegáns, mint egy
sikeres kereskedő, Buddha… á, Ő úgyis tojik az
egészre…. aztán például Galilei, akit csak a hogyan érdekel, itt lesz Shakespeare,
akiről a korában semmi jót nem mondanak, és sötétebbnek bizonyult teológiailag,
mint Marx és Engels, majd a hitleri hullagyártó politika kellős
közepén gegelgetnek egy erőset, és így jutnak el a nagy élőshowhoz, ahol is
sikerül elcseszni az eleve elcseszettet is.
Gaiman , Moore utánérzet, amivel nem is lenne bajom, ha jól
összeáll a történet és érzek benne saját hangot. (itt érzek, de lehetne egy
picit karakteresebb)
Jó utalások, jó poénok, beszélő nevek, ügyesen használt
humorforrás a történelmi idők és a mai kor szembeállítása.
A kerettörténet ugyan gyengébb, mint a betét, de az
aláírásgyűjtő ámokfutás, az tetszett. A világelemző filozofálgatások amolyan
konyhafilozófiai megmondások, (már amennyiben egy Richard féle férfi a
konyhában filozofálgat ugye) de ezek jellegüknél fogva teljesen
illeszkedőek. A teológiai és történelmi
komikumok, a szereplők karakteréből adódóan, - hát, hogy is mondjam -
kevésbé kiműveltségük okán, egész jól sikerültek. A reality show-vá
csökött világmentés bár jogos, de nem lett túl szórakoztató a (sajnos)
egyszerűen a valóságból kimásolt sztereotípiák miatt. Nincs benne
csavar, pont mint egy mai műsor, pont mint a benne szereplő celebek, pont
mint a bénázó, szakmaiatlan sztárműsorászok. Az indító és befejező
fedőszendvicsrészek elég hirtelenséggel jönnek- mennek és kicsit el is üt a
töltelékrésztől minőségileg, ami viszont eléggé ízletesre sikerült, ettől
feljavul maga a szendvics, de ha el kell mesélnem majd röviden, hogy
milyen volt a könyv, azt fogom mondani: jó.
Mert tényleg az, és nagy örömmel
tölt el, hogy bejelentkezett szórakoztató irodalomnak ebben a szegmensébe egy magyar
képviselő B. Lotterfeld személyében.
u.i.:A borító meg csak úgy kap okét, ha már ismeri az ember a könyvet. Engem először elriasztott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése