2013. december 17.

Bródy Lili: A Manci

Egyrészt mint egy cakkosszélű sárguló jávorfilm, ami a formaiságot és a dramaturgiát illeti, másrészt értem én, hogy abban az időben mások voltak az erkölcsök, illetve nem is azok, mert ugye ne legyünk már szemforgatók, a kisasszonyoknak ugyan úgy megvolt a lelkiigényen túli vágyuk a hajsimire, mint a fiataluraknak, úgyhogy nevezzük inkább a hölgyekkel szemben támasztott egyoldalú konvencióknak , (hűezhosszúmondatlesz)de azért innen a huszonegyedikszázadból is erős késztetést éreztem, hogy a hosszú csúnya jófiút úgy alaposan valagba rugdossam az álszent, szenvelgős tépelődéséért, mert míg Manci aszkétamód vezekelt érte, addig ő alanyi jogon nagyvígan engedett a természet hívószavának és enyhítette kangörcseit a szép özveggyel meg a csintalanmosolyú kávéháziszőkékkel. Szóval kedves Lénártmihály azért ha nem haragszol, a Mancival mintegy szolidálva javasolnám az alábbit: némileg kapd be! És egyúttal természetesen sok boldogságot is kívánok .

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése