2013. november 17.

Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai


Én Félix Krull, a címbéli szélhámos, ezennel vallok. Már gyerekkoromban megtanultam hogyan kell a szelet hámba fogni. Ennek a karriernek a alapfilozófiáját egy, az apámmal meglátogatott színházi előadás adta , ahol a színen ünnepelt bonviván az öltözőjében a manírok és külsőségek levedlése után már csak egy lepukkant, érdektelen senki volt. Itt és ez által a felismerés által, no meg nagybátyám jelmezviselős mást látást mutató bátorítási folytán nyílt rá a szemem arra, hogy a tetszetős látszat megváltoztatja a külvilág viszonyát a felszínen sikló szemhez igazított mutatványhoz. Szívesebben hiszi a szépség és a kimódolt illem mögé rejtett törtetős kivagyiságot, mint az őszinte , de a valóságában társadalmi különbözőségében eltérő, ám képességeivel ezeket áthidaló eredetiséget.
Persze ne gondolják, hogy ez csak színház, mert én ezt tiszta szívemből teszem.
Szépen haladtam a látszatkarrieremmel, de sajnos az íróm egyszer csak elvágta a továbblépésem útját és két női mell közt ragadtam …

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése