Lassan esteledik, de még van ereje a lemenő napnak.. Sétálgatok a körúton. Kizárom magamból az összefüggően hömpölygő kocsisor motorzaját. Orromban a sarki gyrosostól kikúszó illat. A nyálképződés még nem reagálta le, de az agyam már tudja, hogy meg fogok ott állni. Jól érzem magam. Csak úgy elhaladtamban belepillantok a soron következő kirakatba. Megtorpanok. Visszalépek kettőt. Mégiscsak jól láttam. Egy túlcsorduló sziluettű nőalak, nevetséges ocelotmintás cipőben bámul vissza rám. Istenem, ez szörnyű. Szerintem ismerem. Szólni kéne neki, hogy azt a cipőt vegye le azonnal. Éppen fogalmazom a sértő él nélküli mondatot, mint amikor egyik nő finoman figyelmezteti a másikat, hogy elkenődött a szemfesték, amikor is fülsüketítően felbőgnek az autómotorok, elillan a csábító gyros illat és elered az orrom vére a sikításomtól. Ez én vagyok bzmg.
Még jó, hogy csak álmodtam.
Na jó a sziluett, az ébren is igaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése