hülyepasik hülyeasszonyaik

folytatásos feneregény

epizód 5.

Amikor a pasi meginog

Volt két  macskánk.  Rebeka, akinek a maga után kívánnivalót hagyó egerészős képességeiről  itt van egy régebbi történet, meg a Luca.
 A múlt idő Rebeka esetében valós, de a Luca múltideje csak a tulajdonlásnak szól, mert a macska köszöni szépen jól van, csak lakcímet váltott a lányommal együtt.

Na akkor elhatároztuk, hogy ne legyen többet macskánk, mert sok a macera, meg amúgy is eléggé eljárogatós életmódot folytatunk, úgyhogy nem lenne az jó egy sziszának.

Szóval macskátlanok lettünk elhatározásilag. Aztán beköszöntött a nyár és éltük a macskátlanok felhőtlenül bohó életét, amikor is egy nap észrevettük, hogy valaki ólálkodik a kertben. Azonnal meghirdettük  a hadiállapotot és csatárláncba rendeződve kivonultunk megküzdeni a betolakodóval az alábbi  fegyverarzenál segítségével, ami állt egy spriccelős naptejből egy marék pisztácia héjból és egy antikvár könyvből. Tudom nem az a tipikus meghátrálásra sarkalló  eszközök, de egyrészt ezek voltak kéznél, másrészt meg sose tudni, hogy nem épp naptej vagy pisztácia allergiája van a betolakodónak. A könyv hadiértékét sem kell leírni azért, mert amilyen agyonhasznált volt, attól minden betűismerő embernek megszakadt volna a szíve.( jó, jó, lehet kérdezni, hogy nekünk miért nem, de erre nagyon egyszerű a válasz. Csak.)

Na szóval mindenre felkészülten lopózunk a terepen, amikor is szép komótosan előballag a bokorból egy szemlátomást megesett leányanya. nagy volt a zűrzavar a soraink között, mert azért az mégsem lehet, hogy eszközösen, túlerővel nekiesünk egy kismamának.

Margitka, aki akkor még nem volt az, csak később vonult be ezen a néven  a családi anyakönyvbe, bevetette AZT a nézést, amivel anno a srekkettőben a csizmás meghódította a fél világot, és hát mit tagadjam megingott a szilárd elhatározás, hogy macskafüggetlenek leszünk. Aztán gyorsan összekaptuk magunkat, és egy gyors haditanács után abban állapodtunk meg, hogy tuti valaki cicája, úgyhogy ahogy érkezett úgy rövid úton távozni is fog, de tartsuk szem előtt az aranyszabályt: nem adunk neki kaját! megkötöttük a vérszerződést és ezzel lezártnak tekintettük az ügyet. A macska pedig egy idő után eltűnt. Na ennyi volt.

Igen ám, de estére megint csak megjelent és már mint aki tudja az utat, egyenest a napozószék alá heveredett.

Na így ment ez két napig.  Jött kicsit nézett ÚGY, aztán elvonult. Harmadik nap felébredt bennem a gyanú. Hogy van az, hogy már kora reggel itt ül, és szinte bármikor kimegyek, éppen nálunk jár.

Muszáj volt újra összedobolni a rendkívüli bizottsági ülést  macskaügyi tanácskozás céljából.

Na hát itt kiderült a sűrű látogatás oka. A család férfi tagjai némi nyomásra (én is tudok ÚGY nézni) töredelmesen bevallották, hogy csakegypicikajátkapott de azt a csakegypicit  azt rendszeresen és duplán.

Jogos felháborodásomban, miszerint együtt és külön-külön is megszegték a macskatávoltartó nagyeskünket ,  büntetésből nem is mondtam el nekik, hogy én is adtam neki csakegypicit, mert hát mégiscsak egy kismama macska és most hogy mondjam neki, hogy sicc, amikor ÚGY néz.

Nos így esett, hogy örökbefogadott minket  a tündéri Margitka, aki annak ellenére, hogy a születendő gyermekeinek találtam 3 potenciális gazdát,  cserben hagyott, mert vagy kitömte a hasát, hogy szánalmat ébresszen bennünk, vagy valamerre elhagyta a kismacskáit, mert egyik nap karcsúan jelent meg , de egyedül . És ez ugyan az a Margitka, aki azóta kimutatta a foga fehérjét, és a kezdeti manipulatív módon való nézéssel és kedveskedéssel kombinált  idomításunk időszakában tanúsított szerénységét hátrahagyva,  kőkemény diktátumokkal operálva  átvette felettünk a hatalmat.

 Úgy kell nekünk.